Kávé Kávéfőző Kávékapszula Kávédaráló Kávékereső

Sokan azt hiszik, hogy a hosszú kávé kifejezés nem jelezhet minőséget, ez azonban nem igaz! Az eredeti hosszúkávé őshazája Németország, kávékészítési eszköze pedig a karlsbadi kanna.

A technológia elterjedésének előfeltétele volt, hogy Meissenben, 1710-ben, Európában először gyártottak porcelánt. Ezáltal megszűnt a porcelán-függősség Kínától, így Európa-szerte lehetőség nyílt a forrázásos technológia gyors elterjedésére.

Ebben a kultúrkörben Németországtól Norvégiáig, sőt a balti államokig a kávé alapvetően nem frissítő (bár az álmosító skandináv éjszakák alatt az is), hanem inkább forró, melegítő ital. Az észak-európai kávékultúra jellemző kávéfőzési módja éppen ezért a forrázó-csepegtető filteres módszer.


A kávé hosszú és híg, gyümölcsösen savas, "teaszerű" ital, amely ideális kísérője a délutáni szendvics és sütemény fogyasztásnak. Az angol ötórai teázás szokásához hasonlóan alakult ki a német kultúrkörben a "Kaffeekuchen"-nek nevezett délutáni uzsonna, mely az 1700-as évektől lassan intézménnyé vált.

A kanna első ránézésre csakugyan a teáskannákhoz hasonlatos. A 100%-ban arabika fajtákból álló, világos pörkölésű kávé igen durva őrleményét a kanna leemelhető felső részébe szórjuk. Ez a tartály alul – szintén porcelánból készült – szűrőben végződik. Ráhelyezzük a kannára és ráöntjük a frissen felforralt, majd kb.: 80°C-ra kihűlt vizet. Az őrlemény rögtön "megszívja magát", és jó ideig visszatartja a vizet. A kávé valóban cseppenként szűrődik át az alsó tartályba. Kávétejszínnel, vagy zsíros tejjel ízesítve gyönyörű narancsos árnyalatot kap.

Forrás: Kávéházak