Idén év elején hivatalosan is megalakult a Magyarországi Baristák, Kávéforgalmazók és Kávéházak Egyesülete. A szervezet fő feladatának tekinti a minőségi kávéfogyasztás népszerűsítését, a hazai kávékultúra fejlesztését. Az általános célok elérése érdekében konkrét feladatokat vállal, így amellett, hogy szakmai előadások és versenyek szervezésében vesz részt, belekezdett egy, a kávézókat minősítő, önkéntesen vállalható kritériumrendszer kidolgozásába. A részletekről Tóth Sándort, az egyesület elnökét kérdeztük.
Annak érdekében, hogy a valóban minőségi kávézás élményét nyújtó helyszíneket emelhessük ki minősítő rendszerünkkel, úgy döntöttünk, önkéntesen vállalhatóvá tesszük azt a kávézók részére. A cél elérése érdekében egy kifejezetten szigorú kritériumsort állítunk majd össze,amelynek betartása esetén nyugodtan kijelenthető egy kávézóról, hogy az valóban nemzetközi színvonalon működik.
Mondanál néhány, általad fontosnak tartott, sokaknak mégsem magától értetődő feltételt?
Mára megszokottá vált, hogy sok nyilvános helyen, a mosdók falán egy adatlappal igazolják az óránkénti takarítást, ezzel szemben sajnos felettébb gyakori, hogy a kávéfőző gépek esetében már nem végzik el azokat a napi, heti rendszerességgel beiktatandó karbantartási munkákat,amelyek nem csak higiéniai szempontból fontosak, hanem minőségi kérdéseket is felvetnek.
Úgy véljük, ezen túl elvárható, hogy egy kávézóban minden műszakban dolgozzon legalább egy olyan szakember, aki barista végzettséggel rendelkezik. Előírások vonatkoznak majd az alapanyagra is, valamint a kávékészítés sok más részterületére.
Egy kávézó tehát magától jelentkezik, majd ideális esetben eleget tesz a feltételeknek. Hogyan biztosítjátok, hogy ez ne csak az első vizsgálat alkalmával, hanem később is igaz legyen?
A már minősített kávézókba nemcsak az évi egyszeri kötelező vizsgálat alkalmával járunk vissza, hanem év közben többször is betoppanunk, bejelentés nélkül. Ha az előírtaktól való eltérést tapasztalunk, rögtön lekerül a falról a minősítést jelző tábla. A rendszerhez csatlakozó kávézóknak meg kell érteniük, a minőségi kiemelés csak akkor jelent valódi garanciát a fogyasztóknak, ha ahhoz folyamatosan tartják magunkat.
Ezen feladat elvégzésén túl, miért volt szükség a szervezet létrehozására?
Már több mint tizenöt éve folyik barista képzés Magyarországon, eddig mégsem jött létre egy olyan csoport, amely a szakma kávézókban dolgozó tagjait, az oktatókat és az egyéb piaci szereplőket egyesítené.
Európában egyetlen komoly szövetség létezik, az SCAE, a Speciality Coffee Association of Europe,amely az itteni szakembereket fogja össze. Ennek az egyesületnek van egyamerikai megfelelője, és kész. A kávé terén nincs olyan sok nemzetközi szervezet, mint a bor vagy éttermi szakmában. Az európai csoportnak hatan voltunk tagjai Magyarországról, és bár mi igyekeztünk minél többet tenni a minőségi kávézásért, idővel rá kellett jönnünk, ennek összefogás híján kevés a jelentősége. Ezért döntöttünk a Magyar Kávé Egyesület létrehozása mellett,amely a szakma teljes spektrumát igyekszik magába foglalni.
Hogy látod, mennyiben változott a magyar kávékultúra az elmúlt tíz évben?
Úgy gondolom, hogy a vendéglátás 70%-a megragadt ott, ahol egy évtizede tartott. Körülbelül 30%-ra tenném azok arányát, akik legalább igyekeznek tenni azért, hogy változtassanak. Sajnos emellett eltörpül – saját területünkről szólva – annak a néhány kávézónak a száma, akik műhelyként a legmagasabb nemzetközi elvárásoknak megfelelően készítik a kávéikat.
Ha Olaszországra gondolunk, ott van egy 80%-ot kitevő, megbízhatóan jó, se lefelé, se fölfelé nem kiugró arány. Ezzel szemben szerintem például Ausztriában rosszabb az átlagos színvonal a hazainál. Az elhelyezkedésünkből adódóan jelentős potenciált látok a magyar kávékultúrában. Ehhez eddig az összefogás hiányzott, de most már ez is megvan.
Forrás: Vinoport
