Ezt a kávékészítő kannát sokféleképpen hívják a világ különböző pontjain: cafetiére, press pot, coffee plunger, melior, french pot, stb. Az elnevezések mögött ugyanaz az eszköz rejtőzik, mellyel sokak szerint a világ legtöbb kávéja készül. Hazánkban még nem igazán elterjedt technológia. Akinek van ilyen eszköze, az se biztos, hogy tudja mire való, így leginkább csak teakészítésre használja.
Minden kávéital tetején, a készítés során keletkezhet több-kevesebb hab, de ha egy kávé tetején a csészében nincs összefüggő, sűrű és kellő vastagságú krémréteg, akkor az nem nevezhető olasz eszpresszónak. Az olasz eszpresszó (espresso italiano) egy különleges, meghatározott technikával elkészített, mindig azonos minőségben előállított kávéital. Mivel világszerte sokan nem hagyományos, jó minőségben, és nem szabályszerűen készítik el – ezt sajnos úton-útfélen tapasztalhatjuk hazai vendéglátóipari egységekben is –, a terméket „védendő” létrehozták 1998-ban az INEI-t, az Istituto Nazionale Espresso Italiano-t (Italian Espresso National Institute). 
Sokan azt hiszik, hogy a hosszú kávé kifejezés nem jelezhet minőséget, ez azonban nem igaz! Az eredeti hosszúkávé őshazája Németország, kávékészítési eszköze pedig a karlsbadi kanna.
Ahány féle kávékészítési mód létezik, annyi féle kávéőrlemény szükséges a tökéletes eredmény eléréséhez. Míg a török (arab, görög) kávé elkészítéséhez szükséges a legfinomabb, szinte lisztszerű, az eszpresszóhoz valamivel durvább, addig a french press-hez (dugattyús kávéfőző) szükségeltetik a legdurvább kávéőrlemény. Mivel nálunk az eszpresszó kávékészítés a legelterjedtebb, ezért az ehhez szükséges kávédarákótat mutatjuk be részletesebben. Természetesen egy jó kávédarálóval lehet nagyon finom, és durvább őrleményt is készíteni, így az megfelel szinte minden kávékészítési módszerhez.
Bár a legtöbb eszpresszókedvelő nyilván azonos árkategóriából fog főzőt és darálót választani, ahogy a pénztárcája engedi, bizonyos értelemben a daráló minősége még fontosabb is, mint a főzőé. Kiválóra őrölt kávéből még egy esetleg kevésbé drága és neves eszpresszógép is jobb kávét fog főzni, mintha egy méregdrága kávéfőzőt rosszul darált kávéval táplálunk. A beszerzéskor tehát semmiképpen se kezeljük a darálót másodlagos fontosságú berendezésnek, éppen ellenkezőleg. Még az sem túlzás, ha úgy fogalmazunk, hogy valójában nem a kávéfőzőhöz kell darálót vennünk, hanem a darálóhoz eszpresszógépet.
Nehéz röviden, pár szóban elmagyarázni egy kezdő kávézónak, hogy miért fontos a daráló, ezért születnek ezek a változatos hasonlatok, amikből azért nem feltétlenül derül ki egyből, miről is van szó. Bár semmi újat nem mondok, de műszaki magyarázattal azért mégis kézzelfoghatóbb a dolog. A kávépogácsa a szűrőben nem más mint egy magunk gyártotta szelep. Azért csináljuk, hogy egy 9 baros víznyomással érkező vízáramot kb 25 másodpercig engedve kb. 30ml víz follyon ki a rendszerből. Első blikkre nem mindenkinek látszik, hogy ez egy baromi szigorú és kényes feltétel rendszer. Egyrészt a 9bar nagyon nagy nyomás, ha mondjuk ennyi lenne a vízhálózatunkban, és csőtörésünk lenne, ez szétszedné a falat is. Másrészt ha mondjuk ezt a szituációt egy csőbe helyezett dűznivel akarjuk összehozni, ott századmilliméterekkel kellene a lyukátmérővel játszani, hogy megkapjuk a kívánt értékeket. Tehát esélytelen azt mondani az esztergályosnak, hogy fúrjon valamekkora lukat a dűznibe, szinte nulla, az esély, hogy eltrafálja a helyes értéket. Ezt a spéci szelepet tehát mi gyártjuk a darálóval, és elég kicsi felbontással kell tudnunk változtatni az őrlemény szemcseméretén, hogy belőjük a megfelelő értékre. És még ez sem mindig elég, számít hogy rakjuk a szűrőbe, mennyire keverjük el hogy homogén legyen, stb. Tehát egy elegendően jó daráló nélkül nincs szelep a rendszerben, így ami kijön, az végül is folyadék, de nem biztos, hogy kávé. (hifis50)
Legyünk hasonlóképpen nagyon óvatosak az alapkategóriába tartozó eszpresszógépek márkatársaként kínált őrlőkkel is. Nem ritka, hogy dizájnban is illenek a kávéfőzőhöz, látszatra széles őrlési finomsági tartományt engednek beállítani, sőt, a leírásuk szerint eszpresszóhoz való finomságot is tudnak (De' Longhi KG59, Krups Expert). A gyakorlati tapasztalat ennek ellenére az, hogy nem képesek olyan finomságúra darálni a kávét, amilyenre az eszpresszófőzőnek szüksége van, ráadásul a legfinomabb beállításnál hajlamosak igen rövid idő alatt elkoptatni a saját késeiket.
Ha nagyon nincs rá keret, akkor némi kompromisszummal a Hario Mini Mill kávédarálót ajánljuk, amely nagyjából 12.000.- Ft körül már megvásárolható. Ehhez hasonló a Kyocera kézidarálója is, de annak a hazai beszerzése körülményesebb. A konvencionális dizájn képviselője a Peugeot kézidaráló, amely szintén eszpresszóképes,
Az egyikajánlott készülék az IberItal Challenge daráló, megfizethető áráért (nagyjából 35 ezer forint) cserébe kiváló, stabilan megbízható teljesítményt nyújt. Kiváló minőségű, kúpos őrlőfelülettel dolgozik, aránylag alacsony fordulatszámon, így nem hevíti túl a kávét őrlés közben. Beállítása kevés darálónál megtalálhatóan finoman, egy fokozatmentesen állítható forgatógombbal történik, amelyik egyetlen elfordításra elhanyagolhatóan kis mértékben viszi csak közelebb egymáshoz az őrlőfelületeket. Két eltérő kávé között akár öt-tíz fordulatnyi eltérés is lehetséges. Ez azzal az előnnyel jár, hogy rendkívül pontosan beállíthatjuk a darálás finomságát, sőt, akár a kinyitott kávészacskó öregedésének megfelelően akár finoman utána is állíthatunk.
Továbbá még szintén szóba jöhetnek az Ascaso kávédarálók is, melyek kúpos ugyancsak kúpos örlőfelülettel rendelkeznek, és kialakításuk nagyon hasonlatos az IberItalhoz, grafitmetál és inox kivitelben készülnek. Darálási teljesítményük max. 3kg/óra. Érdemes megnézni őket élőben, és a nekünk szimpatikusabbat választani.
Beszerzési helyként az Expolygon Kft-t ajánljuk a XVIII. kerületben.
Aki az Iberitalnál is olcsóbb de még teljesen elfogadható kávédarálót keres, annak érdemes megfontolni a Graef CM70-et, amely teljesen eszpresszóképes.
Természetesen, mint mindennel az eszpresszóval kapcsolatban, itt is vannak jóval drágább, többet tudó masinák. A különbség azonban nem csak az árban van. Amivel ezek a jóval drágább készülékek (a Mahlkönig, Mazzer, Anfim..stb) különbek, az a ledarált szemcsék alakja és méretbeli szóródása: a kissé hengeres szemcse jobban tömöríthető, mint a szabályos gömbalakú, és a szemcsék méretének nagyjából egyformának kell lennie, de azért nem teljesen: ahhoz, hogy a kávé jól ellenálljon a víz nyomásának, a nagyobbak közé apróbb szemcsék is szükségesek. Ha viszont ezek a kisebb szemcsék túlságosan is kicsik (ez a késes darálók legnagyobb bűne), akkor túl hamar kioldódnak, a lefőzőtt kávé pedig keserűvé válik.
Nemcsak a főzőt, hanem a darálót is rendszeresen el kell tisztítanunk, mert az olajos kávéőrlemény lerakódik, megbújik a zugokban, és ott avasodni kezd. A daráló felépítésétől függ, hogy ezt mennyi egyszerű megtenni, vannak készülékek, amelyeknél a késpár könnyebben kiemelhető a helyéről, más gyártmányoknál azonban nagyobb bontakozást igényelhet a dolog (ebből a szempontból a közkedvelt Iberital Challenge kétségtelenül a második kategóriába tartozik).
Van azonban egy kiváló megoldás, és még a könnyebben szétszerelhető kávéőrlők tulajdonosai is örülhetnek neki, mert az ő dolgukat is megkönnyíti: megfelelő daráló-tisztítószer. Többféle is létezik, nálunk a Puly Grind Cristalli kapható az Expolygonnál (Grindz néven létezik egy másik, hasonló termék is, és a Saeco is gyárt egy harmadikat).
Saját tapasztalataink alapján, az egy tisztításnyi adagokra szétporciózott zacskókra írt használati utasítással ellentétben, nemcsak egyszer, de háromszor-négyszer is érdemes átdarálni a tasak tartalmát a darálóval. Nagyszerűen eltávolítja az olajos, összecsomosódott, megavasodott, letapadt kávéport. Szokásos, otthoni használat mellett a kávéfőző javasolt havi (háromutas szeleppel rendelkező készülékeknél tisztítószeres, visszaöblítéses) tisztításával együtt ezt is gyorsan elintézhetjük. A tisztítószer többszöri átdarálása utána a maradékot porszívóval könnyen eltávolíthatjuk, és utána egy adag kávét megőrölve (ezt ne használjuk fel, hanem dobjuk el) tökéletesen kitisztul darálónk. A szer egyébként, természetesen, nem tartalmaz mérgező vagy egészségre káros anyagokat, de porszívózva sokkal könnyebben és gyorsabban, kevesebb kávé elpazarlásával tüntethetjük el a maradékát, mint anélkül.
Könnyebb itthoni beszerezhetősége és versenytársaihoz képest sokkal kedvezőbb ára mellett azért is lehet előnyös a Puly terméke, mert automata kávéfőzők darálójának tisztítására is alkalmas; a Grindz gyártója például külön figyelmeztet, hogy az ő termékük erre nem használható.
Forrás: eszpresszo.com
A török kávét egy hosszúnyelű, belül cinnel futtatott (sárga) réz edényben, a dzsezvában (cezve) készítik. Mérete attól függ, hány csészényi víz fér bele – rendszerint egy-négy –, mindig a kávévíz mennyiségéhez való dzsezvát használnak, mert nem lehet jól habzó (!) kávét készíteni pl. két személyre egy négyszemélyes edényben.
A kávét a cukorral együtt főzik – Anatólia egyes vidékein tört kardamom maggal is ízesítik –, mert a csészében már nem keverik meg. Beleöntik a hidegvizet a dzsezvába, rákanalazzák a cukrot és a kávét a tetejére, majd óvatosan a vízbe keverik, anélkül, hogy a kanál leérne az edény aljára. Faszénparázson vagy közepes lángon melegítik.
A török, arab, görög kávé elkészítéséhez szükséges eszközöket, itthon főleg úgynevezett oriental vagy keleti termékeket árusító boltokban, vagy az interneten szerezhetjük be. Az egyszerű díszítetlen alumíniumtól kezdve a réz kézműves darabokig széles skálán mozog a választék. Ha odafigyelünk a minőségre, akkor gyakorlatilag csak pénztárcánk, és ízlésünk szab határt a vásárláskor. Ezen eszközök egyszerűségüknél fogva a kávékészítés minőségét nem befolyásolják, azonos élvezeti értéket nyújtanak.
A filteres kávékészítési eljárást egy M. de Belloy nevű francia találta fel. A kávéfőző két részből áll. A forró víz a felső részben elhelyezett filterpapírba tett, durvára őrölt kávéval találkozik, majd a gravitáció hatására a szűrőn keresztül lecsöpög a lent lévő tartályba.
A sima elektromos filteres kávéfőzőknél válasszuk az ízlésünknek és pénztárcánknak megfelelő készüléket (esetleg kedvenc márkánkat), mert gyakorlatilag a készülékek működési elvükben és kávékészítési technikájukban semmiben sem különböznek egymástól. A filteres kávéfőzés lényege, hogy a szűrőpapír-tölcsérbe adagolt kávét a forró vízzel leöntve készül ez a főzet.
Az elktromos filteres készülékeken kívül azonban van több olyan eszköz is aminek a végeredménye filterkávé, de sokkal aromagazdagabb mint a sima gépi filterkávé. Az alternatív készítési módokat is több részre oszthatjuk:
A csordogálós, csöpögtetős (angolul drip) módszer, a filteres kávékészítés népszerű formája. Az elv hasonló a hazánkban elterjedt elektromos filteres kávéfőzőkhöz, azonban a kávékészítő az automata készüléknél sokkal inkább befolyásolhatja a kávékészítést. A forró vizet kézzel adagoljuk, öntögetjük (“pour over”) az őrölt kávéra. A barista a mozdulatai irányával, az előáztatás időtartamának megválasztásával, magával a készítési idővel, a víz hőmérsékletének szabályozásával, illetve természetesen az őrlési finomság beállításával is befolyásolhatja a termék minőségét, jellegét.A legjobban kedvelt ilyen eszközök a Chemex, Kalita, vagy a Japán Hario cég terméke, a Hario V60-as kerámia tölcsér.
A French Press, más néven dugattyús kávéfőző kevésbé ismert hazánkban, mint a hagyományos kávéfőző készülékek. A kávéimádók közül azonban egyre többen vannak akik a dugattyús (french press) főzőkkel készíthető kávék elkötelezettjei. Az tény, hogy ezzel az eszközzel a minőségi kávékból valóban nagyon finom és aromás ital készíthető. Maga a kávéfőző nagyon egyszerű, és a kezelése sem bonyolult. Legkönnyebben interneten keresztül, vagy szaküzletben juthatunk hozzá. Vásárláskor most is mint mindig, figyeljünk a minőségre, csak üvegből és acélból készült dugattyús kávéfőzőt válasszunk. Egy french press-hez nagyjából 10.000-15.000 Ft-ért juthatunk hozzá. A darálás minősége itt is nagyon fontos, de az összes kávéelkészítési eljárás közül ez igényli a legdurvább őrleményt. Akik az eszpresszó mellett szívesen megisznak egy-egy bögre hígabb, de aromás kávét azok nem fognak csalódni benne. Sokkal jobb kávé készíthető vele, mint bármelyik gépi filteres kávéfőzővel és még áramot sem fogyaszt.
Hasonlóan finom végeredményt ad a lombikos kávé (syphon), ami vákuum segítségével működik. A felfedezése 1830 és 1840 közé tehető, ebben az időben több országban is történtek szabadalmi bejegyzések ezzel a technológiával. Több szakirodalom Robert (de néhol James néven is szerepel) Napier nevéhez köti a felfedezést. A működésében az összes vákuumos kávéfőző egyforma, két fő részből áll. Rendszerint egy alsó, -melybe a vizet töltik- és egy felső, ahova a kávé kerül, és egyben itt kerül kilúgozásra. A vásárlásnál figyeljünk a méretekre is! A vákuumlombik csak megfelelő mennyiségű víz betöltésével működik kielégítően. Ha túl kevés vizet töltünk bele, nem fejlődik elég gőz, hogy felvándoroljon, illetve lehet, hogy nem lesz elég ereje a folyadék őrleményen keresztüli visszaszívására. Akkora eszközt vegyünk, ami az átlagos kávézási szokásainkat kielégíti. Túl nagy edénybe sok víz kell és ehhez sok őrlemény, gazdaságtalanná téve a használatát.
Viszonylag olcsó de rendkívül ötletes megoldás az AeroPress. Maga a készülék zseniálisan egyszerű. Egy törhetetlen műanyag henger, melynek aljára kell rácsavarni a szűrőt, amibe egy papírfiltert kell elhelyeznünk. Miután ezt rátekertük beleöntjük a ledarált kávét, a kellő hőmérsékletű vizet, megkeverjük. A dugattyú behelyezésével, és a lenyomásával keltett légnyomás segítségével, a forróvizet átpréseljük a papírfilteren, ezzel is javítva a kioldódás hatékonyságát. Gyakorlatilag a kávégépek magasnyomású technológiáját ötvözték a filteres (áztatásos) technológiával.
A villany- vagy gáztűzhelyekre helyezhető egy vagy többszemélyes (kotyogó) főzők ennél jobban felmelegítik a vizet, és a gőzzé váló víz feszítőereje folytán hatol át a készülék kávétartójában elhelyezett darált kávén, majd a felül elhelyezkedő tartályban gyűlik össze a kész ital (itt a gőz nyomása nem túl jelentős, alig több 1 barnál, tehát a kávé perceken át készül; egyébként minél kisebb lángon főzzük, gáztűzhely esetén például a lángra helyezhető hőelvezető alátéten, annál jobban sikerül kinyerni a kávé aromáját). Természetesen ebből a fajtából is vannak bóvli és jobb készülékek, érdemes a Bialetti termékeit keresni.
4. Alacsony (2-4 bar) nyomással működő kávéfőzőkEzek a bizonyos készülékek az egyszerűbb házi szűrőtartós kávéfőzők (szűrőtartón azt a nyeles alkatrészt értjük, amelyet balra elfordítva emelhetünk ki a helyéről, és a tartályába töltjük a darált kávé megfelelő adagját), amelyek nagyobb nyomást produkálnak, 2–4 bar körül, ezekkel a közönséges kotyogóknál már ízletesebb kávé nyerhető, de a Brikkát nem érik utól.
Az eszpresszógépek lényegesen nagyobb nyomással préselik át a vizet a kávén annak érdekében, hogy minden íz- és illatanyag átkerüljön az elkészült italba, mint amennyire az imént említett egyszerűbb kávéfőzők képesek. Az eszpresszót készítő gép nem hevíti túl a vizet, nem készít gőzt belőle, hogy annak feszítőerejét használja ki, hanem az – ideális esetben 88–93 fokos hőmérsékletű – vizet saját elektromos szivattyújával vagy más mechanikus megoldás segítségével 9–10 bar nyomással préseli keresztül a darált kávén (amelynek mennyisége adagonként 6,5–7 gramm). A folyamat mindössze 25–30 másodpercig tart, ezért is kapta a nevét az olasz espresso, vagyis gyors szóból.
Egy klasszikus eszpresszó kávégép képén jól látható az eszpresszógépek jellegzetes felépítése. A felülső részben, hátul található a víztartály, a mellső részben pedig a vízmelegítő és a kellő nyomást előállító szivattyú (valamint ezek vezérlőegységei). Ezen egység alján található a nyéllel ellátott szűrőtartó. A szűrőbe helyezzük el a finomra őrölt kávét, amely a kávékészítés során a szűrőtartó alján található egy vagy két kifolyón keresztül vékony sugárban - "egérfarokban" - folyik le az alá helyezett csészébe.
Önmagában egy készülék megjelenése nem garantálja, hogy eszpresszógéppel van dolgunk. A már említett kisnyomású kávéfőzőknek eléggé hasonló nyeles szűrőtartója van, és működésmódja a boltban nézegetve is teljesen hasonlónak tűnik. Vásárlás előtt mindig győződjünk meg a készülék csomagolásán található feliratok vagy a mellékelt használati utasítás átböngészésével, hogy a készülék valóban nagynyomású vízzel üzemel.
Léteznek másfajta, eszpresszó készítésére alkalmas kávégépek is. A nyeles szűrőtartó ezen is megfigyelhető, de a víz nyomását nem elektromos szivattyú, hanem a kézi erővel működtetett kar lenyomása adja. Ezek a készülékek (képünkön egy La Pavoni Europiccola látható), használatukhoz azonban jelentős tapasztalatra és gyakorlatra van szükség. Ha a kávé előkészítésének bármelyik fázisa, vagy a karos eszpresszókészülék működtetésében a legkisebb hiba, emberi figyelmetlenség történik, az elkészült eszpresszó nem lesz jó minőségű. Ezek a készülékek a szükséges ismeretek miatt, leginkább csak az elszánt, és megszállott kávérajongóknak valók.
Az eszpresszó elkészítéséhez van azonban egy másik lehetőségünk is: a pod (magyarul hívhatjuk kávépárnának). Előre darált, tömörített, speciális áteresztő papírba (filterpapír) csomagolt, egy adagos kávé, amelyet legtöbbször darabonként, külön-külön aromatartó, védőgázas csomagolásba zárnak (bár akad gyártó, amelyik nem egyesével, hanem 18–20-asával csomagol), elvileg garantálva ezzel a frissességet egészen a kibontásáig. Természetesen ehhez megfelelő kávégépre van szükség. Legelterjedtebb az ESE (Easy Serving Espresso), amelyhez több gyártó is csatlakozott (és a prémiumkávék is mind kaphatók ilyen kiszerelésben), de a Senseo (Philips - és még néhány cég) a saját kávépárnáit gyártja (nem eszpresszószintű kávéval).
A prémiummárkák szinte teljes áruválasztékot kínálnak podok formájában is. A kávé minőségenem éri el a hagyományos eszpresszógépek színvonalát, viszont stabil, állandó minőségi szintet képvisel.
Itt említenénk meg a kapszulás rendszerű kávégépeket is, amelynél a kávé egy hermetikusan lezárt műanyag kapszulában található. A kapszulás rendszerű kávégépek viszonylag kedvező árúak, és használatuk pofon egyszerű. Hátrányuk, hogy a legtöbb gyártó készüléke csak saját típusú kapszulával működik, ami egy igen behatárolt kínálatot eredményez, és a kapszulák ára arányában véve igen magas.
Az automata kávégépek, mint ahogyan a nevük is mutatja teljesen automatikusan készítik el a kávét. Ezek darálóval kombinált gépek, ahol egy központi egységben történik a történik a tömörítés, és a kávékészítés. A mostani modern gépek már elég jó minőségű végeredményt produkálnak megfelelő beállítás mellett. Előnyük az egyszerű kezelhetőség, a kávéválasztás szabadsága, viszont az áruk magasabb árfekvést képvisel, és bonyolultságuk révén, nagyobb a meghibásodás lehetősége.
A felsorolt kávékészítési eljárásokkal, a Kávékészítés lenyíló menüjében részletesen is megismerkedhet.
Az eszközökkel kapcsolatos, egyszerű használati tanácsok, az Útmutatók menüpontban találhatók meg.
Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a kávédaráló kiemelten fontos a tökéletes kávéélmény eléréséhez!
Kávégép vásárlási tanácsaink pedig itt érhetők el.
Felhasznált források: eszpresszo.com , terebess.hu
