A legutolsó Kávékorzó találkozó több szempontból is mérföldkő volt az eddigiekhez képest. Tiszteletét tette szinte mindenki, aki jelen van a hazai kávés élet előremozdításában. A versenyzőktől kezdve, támogatók, szakmai képviselők is színesítették az összejövetelt. Itt hangzott el egy visszautasíthatatlan meghívás Hajcsunk Tibortól (Pasco), aki egyben a SCAE regionális koordinátora is, hogy mi lenne, ha megismételnénk a Maastrichti cupping vb-t, mivel rendelkezésére áll az összes ottani kávéból.
A felajánlást tett követte, és aki meg tudta oldani, ráért a Kávékorzó csapatból, az megjelent Nyíregyházán, a Pasco főhadiszálláson, hogy részt vegyen ezen a különleges programon. Ez több szempontól is igen érdekes, mivel mindenki végigkóstolhatta a VB cup tasting kávéit, illetve megmérethette tudását. Páran életükben először vettek rész ilyen versenyen, beleértve jómagam is.
Már az előkészület is érdekes volt, ahogy a sok Technivorm eszközön, ugyanúgy, ahogy a VB-n készültek a kávék, melyeket egy hatalmas direkt filterhez készített Mahlkönig darálóval őrölt meg datee, Tibor utasításainak megfelelően.
A mintákat betűvel jelöltük meg, csakúgy mint a termoszokat, amikbe belekerültek. Tibor összeállította a versenysorrendet és aszerint engedtük a kávékat a csészékbe. A csészék egy részének aljára jelölést tettünk, ebbe került a csoport kakukktojás kávéja. Külön figyeltünk, hogy azonos mennyiségek kerüljenek kiöntésre és lehetőleg semmiből se lehessen következtetni a csoportba nem illő kávéra. Nagyon komolyan volt véve az egész, annak ellenére, hogy játék volt, mégis szinte egy az egyben szimulálta a VB-s körülményeket. Mi sem bizonyítja jobban, hogy egyes versenyzők keze, ugyanúgy megremegett, mint valós körülmények között és a versenyzők ki lettek küldve a csészék összeállításakor.
Az első körben igen szép eredmények születtek, még meg is lepődtünk, hogy mennyire jók. Természetesen az eddig bizonyítottak itt is vitték a pálmát, vagyis Szabolcs (SiD), és Lali (Luigi) tarolta a mezőnyt, de a többieknek sem kellett szégyenkezni. Luigi 8/8-as eredménye egyszerűen elképesztő volt, és az a profizmus, ahogy csinálja, látszott, nem először csinál ilyet.
Aki nem látott még ilyet és fogalma sincs, hogy mi is ez, annak gyorsan megpróbálom bemutatni. Külső szemlélő számára szinte furcsa lehet, ahogy a cupperek (kóstolók), mint a rossz gyerekek szürcsölik a kávékat. Ez a metódus szükséges a megfelelő levegő bevitelhez, hogy jobban lehessen érezni az ízeket - aki vett már részt borkóstolón, ott is találkozhatott ilyennel. Amennyiben sikerül kiválasztani a kakukktojást, vagyis a csoportba nem odaillő kávét, azt kitolja a versenyző és lép tovább a következő tételre. Kóstolás közben van, aki kiköpi a kávét egy erre szolgáló edénybe, de le is lehet nyelni, illetve lehetőség van vizet fogyasztani, amivel felfrissítheti a versenyző az ízlelőérzékét. Amikor jelzi, hogy kész, felírásra kerül a részideje, majd ha mindenki végzett jön az értékelés és sorban felmutatják a csészéket. Akinek csészéjének alján ott a jelölés, az találat, amelyet összesítenek. Természetesen, aki többet talál el, az a nyerő, azonosság esetén pedig az idő dönt.
Az első kör után egy másfajta cupping következett, Tibi anyukája jóvoltából egy isteni halászlevet fogyaszthattunk ( ezúton is külön köszönet neki érte), ami annyira jól sikerült, hogy aki azt mondta, hogy nem kedveli, kétszer is szedett.
A döntő összecsapás papírforma szerint zajlott, melyben Luigi, és SiD csapott össze extrém nehéz összeállítású tételek beiktatásával. A srácok derekasan helytálltak, amit végül Lajos nyert meg 8/7-es eredménnyel, igen nagy magabiztossággal (zárójelben jegyzem meg, hogy ezzel dobogós lett volna). Az eredményt őszinte taps kísérte, mert elképesztő dolog azt látni, hogy valaki ennyire ügyesen, és komoly hozzáértéssel tegye a dolgát. Nagyon tanulságos volt a verseny, melyből a jövőre nézve is le lehet vonni a megfelelő konzekvenciákat. A versenyzők tudják, mire kell majd még jobban odafigyelni, hogy beérjenek azok a várt eredmények.
A verseny végére mindenki nagyon elfáradt, de arra még volt erőnk, hogy házigazdánk vezetésével megnézzük a pörkölőt, és azt az infrastruktúrát, amivel a Pasco kávék készülnek. Azt hiszem, mindenkinek nagyon tetszett a professzionális hozzáállás, és az a komoly eszközpark, amit látogatásunkkor tapasztaltunk. A szívélyes és baráti vendéglátás pedig már csak hab volt a tortán.
Nagyon köszönjük, hogy részt vehettünk ezen a különleges szakmai kiruccanáson. Reméljük, hogy írásunkat olvasva a következő Magyar Bajnokságon többen is kipróbálják magukat! Biztatásul pedig egy valódi autentikus nyíregyházi szófordulatot idéznék: „Mi baj lehet?”
Fotók: Datee