Egy egész kis portfólió Frei Tamás munkásságáról, melybe még a most megjelent könyvét is reklámozza. Maga a kávézó egy nagy tér, amelyben el vannak helyezve az asztalok, a végén egy színpaddal, amin mint később megtudtam Jazz, és egyéb előadások szoktak történni. Nekem egyáltalán nem tetszett a belső tér kialakítása, olyan hasra ütés szerűnek tűnt, mindenféle komolyabb koncepció nélkül. Délelőtt révén elég kevesen voltak, így könnyen le tudtam telepedni egy asztalhoz, és miután átnéztem a kávélapot, már jött is a pincér felvenni a rendelést. A kötelező eszpresszón kívül, kértem egy Nicaraguai dohánykávét, amelynek az eredetije a 2007-es barista világbajnokság kreatív italának győztese volt, James Hoffman jóvoltából.Az eredeti recept itt olvasható: http://www.kavekorzo.hu/kaves-receptek-kaveitalok/dohany-izesitesu-espresso-shot.html
Az eszpresszó elkészítésénél sajnos semmi darálóhang nem volt, vagyis az adagolóból jött az őrlemény. A kávé nagyjából megfelelő idő alatt jött le. Megkérdezték, hogy mit kérek hozzá, majd szervírozták a rendelést. Semmi flancolás, simán az asztalra letéve a csésze, amihez kaptam egy üvegben (befőttes üveg jellegű) barna cukrot, és egy szalvétát. Nem semmi. Az eddigi benyomásaimat sikerült tovább rombolni, pedig így sem voltak túl jók. Az eszpresszón a krém olyan vékony volt, hogy a cukor csak úgy átzúgott rajta, kevergetés után, már csak foszlányokban mutatkozott, illetve az íze is hagyott kívánnivalót maga után. Testességről már végképp ne is beszéljünk. Ezek után már félve vártam a dohánykávét. Közben készítettem pár képet a kapott kávéról, erre a pincér udvariasan megkért, hogy ha fotózok, csak úgy tegyem, hogy az üzlet berendezése (shop, kávéspult, stb...) ne látszódjon, mert ezért letolják a személyzetet (állítólag a franchise jogok miatt), így csak a kapott italokat, és az üzlet bejáratát örökítettem meg.
Sokat amúgy sem veszt vele senki, mivel azon kívül, hogy a kávézónak nem sok kávéházi hangulata volt, még a tisztasággal is voltak problémák. A földön sok helyen morzsák, pormacskák viháncoltak. A shopnak kikiáltott polc tátongott az ürességtől, kiábrándító volt még ránézni is. Persze lehet, hogy csak egy rossz napot fogtam ki.
Közben megérkezett a dohánykávé, aminek a jellegzetes vízipipa dohány illatát már az asztalra letéve lehetett érezni. Ehhez már semmit nem hoztak, mivel egy édes jellegű ital, ami külön édesítést nem igényel. Azt kell mondanom, hogy ez meglepően jó volt, annak ellenére, hogy az eredeti recepthez túl sok köze valószínűleg nincs. Az eddigi előzmények után meg is lepődtem. Szépen egyensúlyban voltak a dolgok, érvényesült a kávé is, amely nagyon jól harmonizált a dohányos aromával.
Az árak nem vészesek. Az eszpresszóért 290 Ft-ot, míg a dohánykávéért 390 Ft-ot kértek, amihez még egy 54 Ft-os szervízdíj társult (hogy ez honnan jött?).
Befejezésül megemlíteném hogy a személyzet alapvetően kedves volt, de bőven lenne min javítani, ha hozni szeretnék azt a minőséget amit Frei Tamás megálmodott (hangoztat), és amit az ember elvár egy kávézótól. Ehhez a „kábításként” használt Elektra Belle Epoque kávégép még önmagában édeskevés.
Pontozás:
1, Tetszetős kinézet (elegáns, tiszta, csésze/pohár használata, dekoráció, teljes szettel szolgálta fel (kanál, cukor, víz) ahol szükséges! ) 2, Íz harmónia (az összetevőknek megfelelően, espresso íz)
3, Megfelel-e a hőmérséklet (az ital fogyasztási hőfokának megfelelően)
4, Általános barista képzettség (tejhabosítás, hideg ital készítés)
5, Hely hangulata, személyzet munkája
Pontozás mindegyik esetében 1-5 pont
A tesztelés szempontjairól bővebben itt olvashat!
Értékelés:
Tesztelő
|
Tisztaság, dekoráció, felszolgálás
|
Íz harmónia
|
Ital hőmérséklete
|
Általános képzettség
|
Hely hangulata, személyzet
|
Összesen
|
Józsa János
|
3 | 3 | 4 | 4 | 3 | 17 |
Nyitva tartás:
Hétfő-Csütörtök: 10:00 - 22:00
Péntek-Szombat: 10:00 - 24:00
Vasárnap: 14:00 - 22:00