A zárt rendszerű kávéfőzők lényege, hogy a gőz fejlesztése egy zárt kazánban történik, így a kávéőrleményt a keletkező (1-1,5 bar túlnyomású) vízgőz lúgozza ki. Ez tekinthető a mai eszpresszó-technológia ősének, hisz a 20-ik század első évtizedében megjelenő, korai kávégépek is ezen az elven működtek.
Luigi Bezzera 1904-ben készíti el terveit a gőznyomásos technológia felhasználásáról a kávékészítésben. Desiderio Pavoni ezen tervek alapján kezdi meg a vendéglátóiparban használatos kávégépek sorozatgyártását. A gép nagy teljesítménye miatt a barista képes gyors egymásutánban sok adagot lefőzni, ugyanakkor egy-két adag elkészítésekor se ingadozik a minőség. Ezzel először nyílik lehetőség a kávés helyek számára, hogy mindig friss, állandó minőségű kávét kínálhassanak vendégeiknek. Az olaszországi vendéglátásban néhány évtized alatt elterjedt, az 1920-as években már hazánkban is megjelent a gőznyomásos technológia. A háztartásokban is használható praktikus és olcsó "gőzölős-kávéfőző" feltalálása azonban még váratott magára.

Alfonso Bialetti

Az 1888-ban született olasz mérnök a francia alumíniumiparban kezdte szakmai pályafutását, majd 1919-ben megalapította saját vállalkozását a piemonti Crusinallo városában. A kezdetben általános fémmegmunkálással és gépgyártással foglalkozó üzem később a háztartási kávéfőzők gyártásával ért el világhírt.
Bialetti 1933-ban fejezte be a Moka Express tervezését. A cégtörténet szerint a kis kávéfőzőhöz az ötletet a korabeli háziasszonyok által használt "mosógépek" adták. A szennyes ruhát olyan hengerekben főzték ki, melyeken belül egy központi cső futott. Az alulról melegített forró, szappanos víz a vezetékben felfutott, elárasztotta a ruhákat, majd átszivárogva azokon, körkörösen távozott.

Ennek alapján a mokkafőző (olaszul: la Moka, la macchinetta, la caffettiera) működtetése:

1.) az alsó részbe vizet öntünk,
2.) az alul csőben végződő kávés szűrőt fölé helyezzük,
3.) a tömítőgyűrűvel szigetelt felső részt erősen rátekerjük
4.) tűzhelyre rakjuk.

A zárt, alsó víztérben a vízgőz összegyűlik, a nyomás növekszik. A víz (a növekedő nyomás miatt) nem kezd forrni, hanem tovább melegszik, a magas nyomás bepréseli a forró vizet a csőbe, keresztül a kávén és a szűrön, egészen a felső tartályba. A tökéletes eredmény érdekében azért itt is szükség van némi tapasztalatszerzésre, míg kitapasztaljuk a megfelelő őrlésfinomságot, illetve megtaláljuk a kotyogóhoz legalkalmasabb kávékat, amelyek megfelelnek ízlésünknek.

Moka Express – A kotyogó

A belső, technológiai tervezés mellett Bialetti a külsőre is nagy gondot fordított: a Moka Express szimmetrikus, nyolc oldalú (octogon), letisztult, art deco megjelenése kategóriát és stílust teremtett. Kiszorította az olasz piacról a kezdetleges, forrázással működő, 19. században kifejlesztett Napoletana és Milanese kávéfőzőket. Működése és megjelenése majd 80 éve meghatározó az igazi és "utángyártott", másolt kotyogók számára.

A Moka Express, Olaszország vezető kávéfőző gyártói közé emelte a céget. 1946-ban az alapító fia, Renato vette át a cég vezetését, aki rendkívül sikeres marketing stratégiával hirdette és terjesztette el a mokkafőzőt a világháború után. Milánó, Észak-Itália majd az egész ország megismerte a kotyogót. Ekkor született meg logójuk, kabalafigurájuk: a bajszos kis ember (l’omino con i baffi). Az 1953-ban Paul Campani által megrajzolt mókás figura jobb kezét, kinyújtott mutatóujjal felemeli, mintha éppen egy kávét rendelne.
A kotyogó megjelenése kettős hatással volt a kávékultúrára. Az alumíniumból készülő, bakelitnyelű, olcsó és "elpusztíthatatlan" kávéfőzők, az otthonokba vitték a gyors kávét, az espressót (ahogy arra a logó is utal). Ugyanakkor a profi kávégép-gyártók és kávébárosok ezáltal jelentős konkurenciával kerültek szembe. Részben ennek a versenyhelyzetnek köszönhető, és talán nem véletlen hogy pont 1946-ban kezdte meg Achilles Gaggia a rugós csapteleppel ellátott vendéglátóipari kávégépek gyártását. Ezzel indul el hódító útjára a kávézókban, vendéglátóhelyeken a jellegzetes espresso-krémkávé, a gőznyomásos technológia pedig csak az otthonokban terjed tovább.
A ma is az eredeti design szerint gyártott kotyogóból több mint 330 millió darabot adtak el világszerte, amivel Guiness csúcstartók. A kávéfőző eredeti terveit a Londoni Design Múzeumban is kiállították.

A mokkafőző fejlesztése azonban nem állt meg. A modern, krémes espresso megjelenésére válaszul a Bialetti cég megalkotta a Brikkát, a kotyogók új generációját. A kávéfőző felső része nyomásszabályzó szeleppel van ellátva, ami visszatartja a vizet az alsó részben, ezzel még tovább növelve a nyomást. A kívánt nyomásérték elérésekor a víz erőteljesen préselődik át a kávén, így a modern espresso tetejét koronázó cremához hasonló, krémes-habbal készül a kávé. A fejlesztés világszabadalom. A "krémes" kávé elkészítéséhez azonban be kell tartani néhány dolgot. Nagyon fontos a víz mennyisége (ezt elég egyszerű adagolni, mivel kapunk egy mérőedényt), továbbá akárcsak az esszpresszónál itt sem alkalmas minden bolti előredarált kávé, mert legtöbb esetben durvább őrlemény szükséges (persze ki lehet fogni néhány megfelelő szemcseméretű kávét), de a legjobb eredményt itt is, akárcsak az összes kávékészítési technológiánál, a frissen őrőlt kávéval érhetjük el.

Hogyan készítsünk jó mokkakávét?

Az alacsony nyomás és magas hőfok miatt lehet közepesen finom (az eszpresszóhoz képest durvább) szemcseméretet használni. Mivel itt az őrleménnyel nem csak a forró víz, de vízgőz is érintkezik, ez a cseranyagok erőteljesebb kioldódását eredményezi. Ugyanakkor az alkalmazott 100°C fölötti hőmérsékleten az aromaanyagok kioldódása kisebb, ill. azok egyből elbomlanak. Az eredmény a kissé fanyar, de erőteljes mokka, magyarán mondva a feketekávé. Nem szabad megtömni, vagy tömöríteni a szűrőkosárba helyezett kávét, mert figyelembe kell venni, hogy a kávé a vízzel érintkezve eléggé megdagad, és ekkor nem tud a tartályból felmenni a víz, előbb-utóbb kifúj a biztonsági szelepen. Én a kétszemélyes Bialetti Brikkába 16 gramm kávét használok, amely csak úgy megy bele tömörítés nélkül, hogy miközben a kávét a szűrőbe pakolom, párszor odakocogtatom az alját az asztalhoz, hogy szépen elrendeződjön (de kézzel sosem nyomom le!).

A darálás finomsága függ a kávé fajtájától, a pörkölés fokától. Általában világosabb pörkölést alkalmaznak a kotyogós kávéfőzőkbe szánt kávéknál, mint az eszpresszós blendek esetében, és durvább darálást. Ha szemes kávét vásárol, és otthon darálja, akkor próbálgatás alapján lehet megállapítani az adott kávéhoz tartozó finomságot. Általában a búzadaránál finomabb darálás semmiképp nem javasolt. Az ujjak között morzsolva a darálmányt érezhetően durva szemcséket kell éreznünk.

A gyártók közepes lángot írnak elő a kotyogós kávéfőzőkkel való kávéfőzéshez. Ez azt jelenti, hogy a gázláng felső harmada (amely egyébként a legmelegebb) teljes egészében a főző alatt legyen, ne nyúljon ki a láng a főző alja alól, illetve még a szélét se érje el.
A kis lángon főzésnél a főző lassan melegszik, a víz lassan forr fel és hatol át a kávén, viszont a kávé körül a főző anyaga feleslegesen melegszik. Ezáltal a kávé megéghet, keserűvé válhat.
Egyes kávéknál ízben érhetünk el javulást, ha először az előírt közepes lángot, majd később kisebb lángot alkalmazunk, ez azonban kávéfüggő - mindenkinek saját magának kell kísérletezni vele. Nálam kerámialapon a 6-os hőfokbeállítás mutatkozott a legjobbnak, így a kávé a használati útmutatónál lassabban készült el, de nagyon finom lett, és szépen hordozta azokat az ízjegyeket, amit ugyanabból a kávéból készítettem el eszpresszó gépen.

A minél magasabb aroma- és minél alacsonyabb csersavtartalom érdekében a mokkafőzőt szedjük le a tűzről, amikor a kávé elkezd a felső tartályban megjelenni. Ha így teszünk, valóban kotyogva fog a kávé lefőni, nem a vízgőztől sivítva. Szintén segít, ha kisebb (maximum 4 személyes) kávéfőzőt használunk. Kisebb adagszámnál ugyanis kisebb vízmennyiség halad át az őrleményen, tehát rövidebb ideig, kevesebb forró víz érintkezik a kávéval. Mivel minden gramm kávét a teljes vízmennyiség lúgoz ki, nagy adagszám esetében jóval több káros anyag, csersav kerül a csészébe. Ne feledjük, hogy 3-4 kávékészítés szükséges ahhoz, hogy kialakuljon egy "patina" réteg az aluminium felületen, és ne érződjenek fémes ízek. Tísztításkor pedig csak sima vizet használjunk, majd töröljük szárazra a kávéfőzőt.