Kávé típusa: Bristot 1919 Tiziano Riserva

Főként arabika szemekből áll a keverék. Lefolyása szép egyenletes, frissnek tűnik a minta, közép vége felé már szőkül. A krémje jó vastag, látványos minta rajzolódik minden csésze kávén. Keverés után záródik, bár kissé elvékonyodik, azonban fogyasztás végéig kitart. Érdemes finomra őrölni, és akár bébiegér farok vastagságú lefolyásra bírni, az sem baj, ha picit már csöpögős. A 25 másodperces időt is nyugodtan nyújthatjuk, egyáltalán nem megy az ízek rovására, sőt. A hőfokot is bátran emelhetjük. Normál paraméterekkel való csapolásnál inkább jellegtelen, a Bristot magasabb arabika tartalmú keverékeire jellemzően savanykás mellékíz érezhető. Hőfokot emelve és lassú lefolyásra bírva azonban eggyé válik, és az a tulajdonság egybesimul a kávéval. Ekkor édes és citrusokra emlékeztető gyümölcs íz, mely picit fanyarkás, mellette mogyoró és pörkölt magvas háttérrel. Az elkészítési módját ristretto-nak, illetve tejjel espresso macchiatonak, vagy cappuccinonak ajánlanám. Fontosnak tartom újra megemlíteni, hogy mindenképpen a fent leírt körülményekkel, különben nem csillan meg. Ipari kávégéppel valószínűleg jól és könnyen beállítható így. Véleményem szerint az eddigi legjobb arabikás Bristot keverék, mely szerintem eddig inkább a robusztában volt erős.

A babok közepesre pörköltek, de a színük alapján többféle pörkölés keverékének látom, nyilván fajtánként pörkölték. Az első lefőzéseknél a crema világos színe arra utalt, hogy emelni kell a főzési hőmérsékletet, ami valahol kicsivel az átlagos fölött lett ideális, ott szép mogyoróbarna a cremát produkált, gyakori volt a szép tigrincses mintázat. A cukrot szépen megfogja, de azért sokat ne kevergessük mert összeesik, elvékonyodik! Ízre a Bristot Tiziano blendjének vonalán mozog ez a kávé, de sokkal kifinomultabb annál. A gyümölcsösség visszafogottabb, de érezhető, nagyon kellemes, egyáltalán nem tolakodó, csak a második ízvonalban érződik. Először egy finom, lágy kakaós ízt kapunk, mellé a mogyoró kapcsolódik, mintha egy mogyorós étcsokit kóstolgatnánk. Ehhez nagyon jól illik az előbb említett gyümölcsösség, amit mint mazsolás vonalat jellemeznék. Mindezek az ízek nagyon jól hangoltak – ez a kávé talán legnagyobb erénye -, ugyanakkor a kávé testessége is megfelelő. Lefőzésnél azért oda kell figyelni, hogy a szőkülést elkerüljük; daráljunk úgy, hogy inkább csöpögve, nagyon vékony egérfarokban jöjjön le a kávé, az sem baj, ha kicsit hosszabb idő alatt. Ideális a kávé risztrettónak, bár ebből jobb, ha mindjárt duplát iszunk, mert az egy kortyot úgyis kevésnek fogjuk találni! Kapucsínónak is bevált, a kakaósság forrócsokis jelleget ad, ami mellett egy kis füstösséget lehet érezni teljes harmóniában a tejjel. Így ez a blend teljes mértékben megállja a helyét, kiváló alapanyag akár egy kávézóban vagy cukrászdában, de akár otthon is.

A kávébabok közép sötét, egyenletes pörkölésűek. Daráláskor igen kellemes illata van, érződik rajta, hogy nagyon friss a minta. Belengi az egész teret gyakorlatilag. Ránézésre egy arabika túlsúlyos keverék, hacsak nem 100% arabika.  A kávé krémje világos mogyoróbarna árnyalatot mutat, könnyen lehet márványos mintára csapolni.  Krémje teljesen megfelelő, a cukrot megtartja, olajosságát közepesnek mondanám.  A kávé szinte követeli az igen magas hőtartományban való csapolást : így tud kiteljesedni. A vezér egy kakaós-csokis íz, mellette van még egy édeskés mazsolás tónus, illetve éreztem még benne ananászt, és grillázsos ízt is. Nagyon kellemes, érdekes.  Háklis kávé, figyelni kell a magas csapolási hőfokra, őrlésre és a kiszőkülés elkerülésére. Nálam risztrettóként volt a legfinomabb, de ahhoz képest, hogy nem rajongok a tejes italokért, igen kitűnő italokat lehet készíteni tejjel is belőle (macchiato pld.).  Koffein tartalma alacsony, egy igen harmonikus, finom desszertkávét ismertem meg ebben a Bristot keverékben.  Ízlett.

A kávészemek közepesen sötét, egyenletes pörkölésűek. Ránézésre nehéz pontosan megállapítani a keverék arabika-robuszta arányát, az első főzetek azonban egyértelműen arabika túlsúlyról árulkodnak. A minta jól reagált a beállítások változására, a hibákat rossz ízekkel nem büntette. Legjobb formáját finomra darálva, vékonyabb lefolyással, a risztrettóhoz közelítő mennyiséggel, közepesen magas hőmérsékleten történő csapolással hozta. Vastagabb lefolyással vékony krémet ad, nincs igazán teste, nagyon lágy, bársonyos italt kapunk, amelyben a karamellás-jellegű ízek kerülnek jobban előtérbe, a csokoládés, olajos magvas aromák pedig kissé elkenődnek, a kávé gyümölcsös jellege is háttérbe szorul. Egyáltalán nem rossz ez így sem, akik érzékenyek a testes, savas kávékra, készítsék így. Mindazonáltal érdemes az őrleményt egészen addig finomítani, míg vékony, majdhogynem cseppekre szakadó lefolyást nem kapunk, amely valahol a risztrettó és az eszpresszó közötti mennyiséget eredményez. Jótékony hatást gyakorol a krémképződésre, határozottan javul mind a mennyisége, mind az állaga, most már süppedősen, de megtartja a cukrot, olajossága jó, szépen felkúszik a csésze falára. Az így készült kávét kellemesen fanyar, kakaós, diós és szép kerek, leginkább ananászos gyümölcsös ízvilág jellemzi, mellette pörkölt mogyorós-mazsolás tejcsokoládé, továbbá enyhe földimogyorós, illetve karamellás-grillázsos jegyek is megbújnak benne. Utóízében árnyalatnyi mokkás beütés mellett határozottan megmarad a kakaó. A túl magas hőfok készítése során kerülendő, megöli gyümölcsös ízeket, megégetheti a krémet. Összességében nagyon jól eltalált, sokoldalúan felhasználható, harmonikus keverékkel volt dolgunk. Tejes italok alapjául kiválóan alkalmas, egyaránt finom macchiatót és kapucsínót készítettem belőle. Számomra risztrettóként tetszett leginkább.

Az átlag olasz blendekhez képest egy kicsit világos a kávészemek pörkölése. A lefolyás elsőre egy picit gyors, korán szőkülős, érdemes az átlagosnál picit finomabbra őrölni. A crema a sejthető magas arabica tartalom ellenére elég olajos, kevergetés után is megmarad, színe az aranybarnától a sötétebb karamell színűig változhat a vízhőfoktól függően. A kávé szereti a magas vízhőmérsékletet, megégetni szinte lehetetlen, de a legjobb arcát mégsem a csúcshőmérsékleten mutatja. Gyümölcsös dominanciájú a kávé, a vezérmotívuma karamellás, sárgabarackos, magasabb hőmérsékleten pörkölt mogyorós, grillázsos, mely egy picit elnyomja ilyenkor a gyümölcsösséget. Tisztán, risztrettónak csapolva érdemes kipróbálni, de igazán tejjel tündököl. Egy kevés tejszín vagy tej hozzáadása elsimítja a gyümölcsösséget és kellemes, lágy, a kávé pörkölt ízét kiemelő ital születik. Feltétlenül érdemes espresso macchiato-nak vagy akár tejszínnel, bécsi eszpresszónak elkészíteni, de ugyanígy ajánlható bármilyen más tejes italnak is.