Indiába a kávé még az 1600-as évek elején megérkezett. Az országot ekkoriban a muzulmán mogul birodalom uralta. A legenda szerint Baba Budan szúfi szerzetes zarándokútja során utazott keresztül az akkori kávévilág központján, Jemenen. Az ország ekkoriban még uralta a kávétermesztést és kereskedelmet. A leszüretelt kávét feldolgozták, a magokat csírátlanították és így kereskedtek vele.

A jemeniek ezzel a módszerrel évszázadokig biztosították maguknak a kávétermesztés monopóliumát. Baba Budan Mocha kikötőjében ismerkedett meg a kávéval, majd a Mekkába vezető zarándoklaton a kávépörkölés és fogyasztás szokásaival. Mielőtt visszatért szülőföldjére, hét élő kávészemet rejtett el övében, amiket kicsempészett. Ebből a hét kávészemből sarjadt a mai India kávéültetvényeinek összes cserjéje.

A történet szép és valószínűleg van igazságalapja is, tény azonban, hogy export céljára először 1840 után a britek kezdtek kávét termelni az országban. A világ kávétermelésében az első tíz között szerepel India, nagyjából 3 millió ember dolgozik az iparágban, több mint 120.000 kávéültetvényen. 8 nagy kávés régiót különböztetnek meg, mindegyik az ország déli részén helyezkedik el: a karnatakai Mysore, keralai Malabar és tamilnadui Madras körüli területek adják a kávétermés nagy részét. Két fő szüreti időszakot tartanak, novemberben és februárban.
A kávépiacot az 1990-as években (hasonlatosan az egész gazdasághoz) liberalizálták, az állami tulajdonú Indiai Kávétársaság (Coffee Board of India) monopóliuma megszűnt.

A termelők – kereskedők ma már közvetlenül kapcsolódnak a világpiachoz.
Indiában "háromféle" kávét állítanak elő:

• Cherry – száraz eljárással feldolgozott kávé
• Plantation Arabica – nedves eljárással készített arabika fajta, az "A" jelzésű a legmagasabb minőség
• Parchment Robusta – vizes (!) erjesztésen átesett robuszta fajta

Az indiai kávé jól kiegyensúlyozott és lágy. Testes és kerek, alacsony savassággal, könnyed fűszeres, néha édes és csokoládés illatjegyekkel. Néhány kivételtől eltekintve relatíve kis magasságokban folyik a kávéművelés, ennek köszönhető ez jellegzetes aroma- és íztérkép. Az egyre gyakrabban használt, betegségekkel szemben ellenálló arabika-robuszta hibridek azonban könnyen üressé, közömbössé tehetik ezt a kedves és kerek ízvilágot.

Jól viselkedik különböző pörkölési szinteken és metódusoknál is. Néha megtalálhatóak benne az Indonéziából származó kávékra jellemző mély tónusú, földes illatjegyek. Mindezen tulajdonságai predesztinálják, hogy remek összetevője legyen egy különleges minőségű eszpresszó-keveréknek.

Monsooned Malabar – India különleges kávéja

A már említett malabari területről származó, száraz feldolgozással készült (cherry) kávé adja az alapját. A nyers kávészemeket több hónapig nyitott oldalú raktárakban tárolják. Az óceán felől érkező esős és párás levegő át meg átjárja a szemeket. 15-20 cm vastag rétegben szétterítik, gyakran forgatják és így "érlelik" a zöldkávét ebben a május-júniustól kezdődő monszunos időszakban. A folyamat során a kávébabok megsárgulnak, csökken savasságuk és teljesen egyedi, új érzékszervi jellemzők alakulnak ki. Egyszerre van jelen egyfajta nehéz egyhangúság és éles fűszeresség, vad csípősség az ízben.

A "monszun-eljárást" eredetileg azért fejlesztették ki az indiai exportőrők, mert a tengeri szállítás felgyorsult. A mai Indonézia területéről származó "Old Brown Java" kávé a hosszú tengeri utaztatás során hasonló változásokon ment át a fából készült óceánjáró vitorlások raktereiben egykor, mint a mai "monszunkávé". A tengeri levegő átalakította a kávészemeket. A modern és gyors raktározási és szállítási technológiáknak köszönhetően azonban ez a "különleges feldolgozási mód" egyszer csak eltűnt. A fogyasztók hiányolták kávéjukból a megszokott ízt, így mesterséges úton újból előállították a "tengerízű kávét" és megszületett a "Monsooned Malabar". A romantikus név, történet és különleges feldolgozás jó reklámot adott a valóban unikális ízjegyekkel bíró kávénak, ami azóta is az igazi kávémániákusok egyik kedvence.

Forrás: Kávéházak.hu