A kávé hódító útja

A források nagyjából megegyeznek abban, hogy az a bizonyos vörös bogyós bokor, azaz a kávécserje egy etióp tartományból, Kaffából származik, innen jutott el Jemenbe, Perzsiába, Arábiába és Egyiptomba. Kaffa város körül még mai találkozni lehet vadon növő cserjékkel, amelyek elérheti a 12 méteres magasságot. Abesszíniában már a IX. században említették a kávét. Pontosan nem lehet tudni, hogyan került át Arábiába, de onnan szigorúan megtiltották a kivitelét, csakhogy már akkor sem lehetett minden zarándok mellé rendőrt állítani - és a tiltott gyümölcs az első emberpár óta a legédesebb -, ezért nincs az a kockázat, amit ne vállaltak volna érte.Míg a kínaiaknak a tea, addig az araboknak a kávé volt a féltve őrzött árucikkük. A kávébab a növény magja, melynek ha felhasítjuk a termését, és kiszedjük a gyümölcshúsba ágyazott magokat, akkor azok terméketlenné válnak. Ezért csak mag formában engedték meg a kivitelét Arábiából.

A portugálok és a hollandok 1600 körül vitték Ceylonba és a többi gyarmataikra. Ugyanebben az időben egy mohamedán zarándok Indiába vitte, ahonnan 1699-ban került Jáva szigetére. 1706-ban az amszterdami hajtatóházakban ültettek kávécserjéket. XIV. Lajos francia királynak ajándékoztak egy növényt, amelynek külön üvegházat építettek, és amelynek hajtásait állítólag a világ számos helyére elvitték.

Meglepő, hogy a kávé viszonylag milyen rövid múltra tekinthet vissza. Az ókori ember ösztönösen kereste a gyógynövényeket és azokat a növényeket, amelyek általános jólétet, örömét fokozták. A teáról tudjuk, hogy körülbelül ezer évvel megelőzte a kávét, ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a kávécserje gyümölcsének előbb valami módon kapcsolatba kellett kerülnie a tűzzel.

A kávéital elterjedése összefügg az iszlám terjedésével Észak-Afrikában, Dél-Európában és Dél-Ázsiában, valamint 1300 körül az oszmán birodalom terjeszkedésével. Mivel a próféta megtiltotta híveinek a bor élvezetét, ezért a kávé kiemelkedő szerephez jutott az iszlám kultúrában. A bogyókból főzött kávé hamarosan az egész mohamedán világban elterjedt, sokak számára a tiltott alkoholt helyettesítő élvezeti cikké vált. Konstantinápolyban 1554-ben nyílt meg II. Szulejmán alatt az első kávéház, mire az igazhitűek elmaradoztak a mecsetből. Ezért egy ideig betiltották a fekete nyilvános élvezetét (ekkor otthon, zárt ajtók mögött itták az emberek), de aztán jött egy új mufti, aki egyrészt szerette a kávét, másrészt rájött, hogy hatalmas összegekhez juthat, ha megadóztatja - így újra engedélyezte a kávéivást. A keresztény Európában Velence ismerte meg elsőnek a kávét 1615-ben. Rögtön akadtak ellenzői az egyházi körökből. A fanatikusok felszólították VIII. Kelemen pápát, hogy az "ördög italát" helyezze egyházi átok alá, hiszen az iszlám is tiltja a bor élvezetét híveinek. A pápa erre nem volt hajlandó, mert maga is kitűnő italnak tartotta a kávét.

1650 után egymás után nyíltak meg kávéházak Európa nagyobb városaiban. Magyarországon feltehetőleg a törökök 150 éves uralma alatt ismerték meg a kávét. A kávé szót Zrínyi Miklós írja le először a Szigeti Veszedelem 3. énekében:

"Egymás közt sok dologról beszélgetének.
Káuét kicsin finchából hörpölgetének…"

Nagyobb mértékben való fogyasztása azonban csak Buda visszafoglalása után terjedt el. Az első kávéházak a XVIII. század első felében nyíltak meg.

Leggyakoribb kávéfajták

• Coffea arabica
  • Typica
  • Bourbon
  • Margogype
  • Mokka
• Coffea canephora
  • Robusta
  • Uganda
  • Kouillon
  • Coffea liberica
  • Coffea excelsa
  • Coffea stenophylla