Szinte minden kávéban, a gyengébb minőségű bolti kávéktól a kifinomult eszpresszó-keverékekig megtalálható valamilyen százalékban és minőségben a brazil kávé. Brazília annyira kötődik és köthető a kávéhoz, hogy sokan azt hiszik, innen származik, pedig csak az 1700-as évek elején került át Francia Guyanáról az első kávécserje az országba.
A kávé terjedése attól kezdve megállíthatatlan. Kezdetben a könnyebben megközelíthető, déli, tengerpart közeli területeken indult meg a termelés. Ahogy kiismerték a növény tulajdonságait, fokozatosan húzódtak északra, az egyenlítő közelébe az ültetvények. Ott ugyanis jóval kisebb az aszály vagy a fagy esélye. Ennek ellenére egy országos fagy Brazíliában az egész kávés világpiacra kihat, a csökkenő brazil kivitel meredeken emeli minden kávé árát.
Egy bizonyos, a brazil kávéról nem állíthatjuk – mint közép-amerikai vagy kelet-afrikai versenytársairól szokták – hogy magashegyi lenne.
A jellemző művelési magasság 600-1200 méter között mozog, ami jelentősen elmarad a többiektől. Ennek köszönhető a brazil kávék talán egyetlen közös tulajdonsága, a viszonylagosan alacsony savasság. Ez a tulajdonság jó esetben kerek, édes, lágy, ugyanakkor kifinomult ízérzetben jelenik meg.
Az utóbbi időkig a brazil termelési viszonyokat erősen leszabályozta a kormány. Ennek köszönhetően a hagyományos értelemben vett brazil kávé nem fajtakávé, hanem válogatott keverék. A Santos 1 és Santos 2 minősítés (a 2-es a jobb) kereskedelmi jelzések. A név a híres brazil kikötővárostól ered, ahol a szállítmányokat behajózzák. Az így meghatározott kávé különböző termelők tételeiből áll össze, minőség szerint válogatott és csoportosított.
Az alapanyagot általában száraz eljárással dolgozzák fel – melynek során a leszedett gyümölcsben szárítják a magokat – a gyümölcs édességét így mentik át a szemekbe. Az így kezelt kávék esetében előfordulhat (gyakran tudatosan idézik elő a folyamatot), hogy szárítás közben a gyümölcs elkezd rothadni és akár mikroorganizmusok támadhatják meg. Előbbi esetben a mag is átveszi a romlott ízt, utóbbiban erős, gyógyszeres íz jelenik meg. Ezeket a gyógyszeres, leginkább jódhoz hasonlítható ízérzeteket a nyugati vásárlók általában kerülik, de a közel-keleti (a török-arab kávé alapja ma már brazil kávé) és kelet-európai fogyasztók nagy része kifejezetten keresi és értékeli a kávéban.
Az ország híres termőterületei – termelő farmjai:
- Államok (az országon belül): Sao Paulo, Minas Gerais, Espirito Santo
- Területek: Mogiana, Sul Minas, Cerrado
- Nagyfarmok: Ipanema, Monte Alegre, Daterra
- Kisebb termelők: Lagoa, Lambari, Fortaleza, Vereda, Vista Alegre
A piac felszabadítása (1990) óta megjelenő farmok is gyakran használják a száraz (más néven természetes) eljárást, de náluk már megjelennek más feldolgozási módok is.
- A mosott vagy vizes eljárás, vízben áztatja-fermentálja a gyümölcsöt, eredménye könnyedebb és élénkebb kávé, biztosan elkerülhető gyógyszeres íz, de kevesebb édesség.
- A félig mosott eljárásnál (pépesített-természetes) eltávolítják a gyümölcshéjat, de a húst a magon hagyva szárítják azt. Ízében közelít a száraz módszerrel nyert, édes kávékhoz, de kevésbé telt és kerek.
- A legújabb kísérlet szerint a gyümölcs szárítását a fán végzik és csak utána szüretelik.
Az eszpresszó-keverékekben nagyon elterjedten használnak brazil kávét.
Feladata, hogy egyfajta csomagolóanyagként funkcionáljon: a nagyon különleges és nagyon különböző közép-amerikai, kelet-afrikai fajták nem "törik össze" egymást, ha puha és lágy brazil kávé fogja körül őket. Édessége jól ellensúlyozza a többi arabika savasságát, tartalmassága és krémképző képessége részben pótolhatja a robuszta jelenlétét. Részaránya így gyakran a 40-60%-ot is eléri.
Forrás : kavehazak.hu