Kávé típusa: Goppion Espresso Italiano CSC

A kávészemek egyenletesen és szépen pörköltek, olajos felület nem látható rajta. Ez a minta már sokkal toleránsabb az előzőhöz képest, bár igen kényes még mindig a készítés körülményeire. Kedveli az egyenletes és magas hőfokot, leginkább ipari stabilitású főzőkkel lehet belőle mindig ugyanazt készíteni. Lefolyása közepesen jó, eltáncol és elég hamar szőkül, ekkor érdemes is mihamarabb megszakítani a csapolást, különben a citrompótlósan savanyú felé tolódik, amit én kevésbé szeretek kávéban. Krémje szép, mogyoróbarna mintás, arabikához képest rendben van. Cukrot csak lefékezi, nem tartja még óvatosan szórva sem, kevergetés után záródik, kellően olajos. A fogyasztás végéig azonban nem tart ki. Íze jól elkészítve gyümölcsös, ebből is citrusos, (ami nem összekeverendő a fent írt citrompótlós ízzel), grapefruitos, földimogyorós. Utóíze fanyarkás, arabika keverékekre jellemző lecsengéssel. Kicsit játszva, magasabb csapolási hőmérséklettel enyhült a gyümölcsös vonal, belépett egy édeskés nektáros jelleg mandulás kísérettel, enyhe grapefruit háttérrel, ami utóízben is megmaradt, és fokozatosan előtérbe került. Jó és ízletes risztrettókat ihatunk ebből a Goppion keverékből, nálam eszpresszónak kevésbé villantott az említett citromosság miatt. Tejjel és kapucsínónak is ízletes volt.

Közepes kicsivel sötétebb, egyforma pörkölésűek a szemek, kicsit viaszos fénnyel. Daráláskor pörkölt olajos magos illatot érezni. Már az első lefőzések mutatták, hogy magas arabica tartalmú a kávé, a crema vékony volt, a cukrot nem is tudta megtartani igazán, de zárult. Színe szép mogyoróbarna. Ízek tekintetében a citrusos gyümölcsös dominált. Finomra darálva, gyengén tömörítve és az átlagnál melegebb vízzel ez eltűnt ugyan, de szinte semmi nem maradt helyette, egy testetlen kávé lett az eredmény. Sok próbálkozás után a darálást közepesre visszavéve és normális tömörítéssel, az átlagosnál kicsivel melegebb vízzel lefőzve alakult legjobbra az eredmény. Sikerült a savas gyümölcsösséget visszaszorítani kellemes szintre, és előhozni egy kesernyés mandulás-virágos ízvonalat előhozni. Ezt színezte utóízében egy kis füstösség, és pár csapolásnál enyhe, pikáns fűszeresség. A testesség elég gyengus maradt, valódi arabicás jellegű. Bár az első pár csapolásnál nem tűnt fel, később már észrevettem, hogy a kávé hamar szőkült, szinte csak risztrettónyi mennyiség jött le, és le kellett állítani a főzőt. Az megállapítható, hogy ez a blend a desszertkávé kategóriába sorolható, egy sütemény után jó fogyasztani igazán. A gyenge testessége miatt a tej szinte agyonütötte az ízeket, kapucsínónak nem tűnt jónak. Risztrettónak, dupla risztrettónak érdemes fogyasztani, keresgetni a benne rejlő ízeket.

A kávébabok szép, egyenletesen közép sötét pörkölésűek. Egy kevés zsír akad a felületükön, illatuk kissé étcsokoládésnak tűnt bontáskor. A kávé krémje mogyoró barna színű, igen vékony – arabikás hatású. Nagyon szép márvány, tigris mintásra csapolható. A cukrot igen rövid ideig tartja csak, olajossága közepes. Kevergetés után záródik, a csésze falát visszafogottan festi meg. Ez a Goppion minta is intenzív mandulás alapú, azonban itt már belép egy csokoládés, kakaós íz is a gyümölcs mellé. A korty végén többször véltem még egy pici mogyoró ízt is felfedezni, az utóíze kellemes étcsokoládés. Igen finom risztrettó készíthető belőle, és kapucsinónak, tejes italoknak is teljesen jó alapja lehet. Az előzőleg tesztelt Goppion keveréknél kifinomultabb, többarcúbb véleményem szerint. Koffein tartalma közepes, bármilyen napszakban fogyasztható kávé. 

A minta viaszos fényű, közepesen sötét, néhány szem kivételével egyenletes pörkölésű, mokkás-kakaós illatú. A kávébabok általában épek, magas arabica aránnyal. Ennek megfelelően érdemes jól befűtött, hőstabil géppel elkezdeni a csapolást. A lefolyás egyenletesen indul, középtájon egy kis bugyogás jelenik meg, amely hamar megszűnik. A krém szép mogyoróbarna, tigrismintát mutat, de arabikára jellemzően nem túl vastag, épp csak egy kevés cukrot tart meg. Keverés után záródik, az elfogyasztás végig épp, hogy kitart. Az elkészített ital kellemes mandulás-marcipános illatú. Ízvilága brutálisan étcsokoládés-kakaós dominanciát mutat, mellette mandula és – az én ízlésemnek már-már eltúlzottan – erős citrusos gyümölcsösség. A háttérben felsejlik egy kevés mogyoró és pörkölt napraforgó is. Az utóíze hosszan tartó, kakaós, kis mokkás beütéssel. A hőfokot az extrémebb tartományba emelve a citrusosság szelídül, bogyósgyümölcsösbe fordul, ám sajnos ennek ára van, a krém mennyisége és állaga is kárát látja, gyakorlatilag megég, szerencsére az ízében keveset ront. Nagyon jól jönne a PID, hogy akár tized fokra be lehessen lőni a legmegfelelőbb hőmérsékletet. A kávé erénye és gyengéje egy és ugyanaz: az erős, komplementer ízvilág mindenek felett uralkodik, szinte minden mást, még a kisebb hibákat is elnyomja, de mindennek ellenére vagy inkább éppen ezért a kedvemre való volt, képes kerek egészet alkotni. Az előbb felsoroltaknak a kvintesszenciáját megkapjuk egy hedonista dupla risztrettóba sűrítve. Tejes italok alapjául is kiváló alapanyag. 

Nehéz dolgom volt ezzel a kávéval: anélkül fogyott el a tesztelésre kapott minta, hogy különösebben összetett elemzést tudtam volna papírra vetni róla. Az első néhány csapolás után 100% arabica blendre gyanakszom, mely nem túl szépen csapolható: a kávéfolyam eltáncol, kiszőkül. Krémje az egészen vékonytól a süppedősig változik a csapolás körülményeitől függően, színe világos, sárgás tónusú. Magas hőmérsékletet kíván ez a keverék. Íze alapvetően gyümölcsös, narancsos, ezen kívül jelen van marcipán, csokoládé és enyhe fűszeres, ánizsos, köményes ízjegyek is. A vízhőfok emelésével a gyümölcsösség minimálisra szorítható, de füstös utóízt kapunk cserébe.
A nemes, arabikás ízvilág kedvelőinek ajánlhatom, ínyenckedni, kísérletezni, de ne számítsunk egy megbízható, kiszámítható keverékre. Karakterisztikájából adódóan én inkább tejes italokhoz tartom ideális alapnak.