A világ második-harmadik legnagyobb kávé exportőre szinte kizárólag jó minőségű, nedves eljárással feldolgozott arabika fajtákat termel. Az ország elhelyezkedése kereskedelmi szempontból ideális, két óceánra nyílik saját kikötője. Kolumbiát a legfontosabb kávétermelő országok között tartják számon, az innen érkező kávéknál nincs elérhetetlen minőség.
Az elkészített kávé általában közepesen testes, vibráló, de nem túlzó savassággal, életteli és kifinomult gyümölcsösséggel. Igazi klasszikus.

Kolumbia kávés szempontból ma mégis kettős képet mutat. Hosszú évtizedek óta működő, egységes ország-marketing egyedülálló a világban. Az amerikai és nyugat-európai piacot a (kitalált) kávétermelő, Juan Valdez alakjával nyerték meg. A kávéültetvényes mindennapjairól készült filmek, az őt ábrázoló reklámanyagok egy generáció számára jelentették a hiteles arcot az egyébként igencsak arctalan, nagyüzemi kávétermelés világában. A kampány mögött az 1927-ben alapított Kávétermelők Nemzeti Szövetsége (Federacion Nacional de Cafeteros, FNC, Fedcaf) áll.
A gazdák szövetsége szorosan együttműködik a kormánnyal, tevékenysége gyakran túlmutat a szokásos termelő-szövetkezetekén:

• Az egyes termelőktől begyűjti-átveszi a termést, és azért garantált árat fizet.
• A kávét közvetlenül exportálja, leginkább az európai piacokra (Németország meghatározó felvevőpiac volt az utóbbi évekig).
• A tagdíjakból és kereskedelmi tevékenységének hasznából tartalékot képez, hogy a minimum felvásárlási árat a gyengébb keresleti években is fenn tudja tartani.
• Folyamatos marketingtevékenységet folytat a kolumbiai kávé érdekében.
• Támogatja az iparág kutatás-fejlesztését, agronómusokat foglalkoztat.
• Szigorú minőségellenőrzési rendszert működtet – az átvett kávékat rendszerezi és osztályozza. A legmagasabb minőségi kategória a Supremo (nagyobb szemű, modernebb termelőktől), utána következik az Extra.
• A termelők családjai számára iskolákat tart fenn, orvosi ellátást nyújt, utakat épít.

Az FNC példaként szolgálhat minden kávétermelő ország számára, hogyan lehet egy ország kávés iparágát – mely a világ kávétermelésének 12%-át adja – hatékonnyá tenni.

Az utóbbi évtizedben viszont az igazán kiemelkedő termőterületek versenyében Kolumbia lemaradt.
A különleges kávéminőséget ("specialty coffee") kínáló üzletekben a vevők között csak az újonnan betérők fordultak a kolumbiai kávé felé, mert más "különlegességet" nemigen ismertek. Később azonban gyorsan kenyai, guatemalai vagy akár pápua új guineai kistermelők kávéira váltottak. Kolumbia egyedülálló teljesítménye és sikere – hogy óriási mennyiségben képes kiegyenlített és magas minőségű kávét exportálni, majd ezzel a meghatározó piacokon az átlagos kiskereskedelmi kávékínálat csúcspozícióját megszerezni – visszaütött. Az újonnan megjelenő kereslet a termelő, sőt dűlőszelektált kávék irányába mozdult. Az egyik termelő kávététele hiába tökéletes (az egyedi mikroklímához illeszkedően, gondos odafigyeléssel feldolgozott), a másik farmer kávéja pedig csak közepes-jó, mindkettő elveszik a begyűjtő-ponton a kávés jutazsákok végtelen sorában. A kávékat aztán összekeverik, és méret-minőség alapján újraosztják. A különleges minőségek így elvesznek a nagyon jó átlagban.

Az utóbbi években aztán, talán éppen az előző probléma meglátása miatt, megjelentek a kolumbiai kistermelők is – legfőképpen az amerikai – a különleges kávépiacon.
A legtöbb ilyen regionális, termelő- vagy akár dűlőszelektált kávé az ország délnyugati régiójából érkezik, Narino, Cauca körzetéből, és különösen Huila déli részéből. A nagyhírű Medellin, Armenia és Manziales területek még nem képviseltetik magukat ezen a piacon.

A megjelenő kávék általában hagyományos arabika változatok, mint a Typica vagy a Bourbon, nem az "osztályozott, de kevert" kávékban gyakran feltűnő, jó termőképességű, modernebb hibrid variációk, mint a Colombia és Colombiana.

Az ország a Cup of Excellence mozgalomban 2005 óta vesz részt.

Forrás : Kávéházak.hu