Kávé típusa: Kapucziner Kávémanufaktúra Palermo Aranya

Nagyon frissen, szinte pár naposan érkezett a keverék, természetesen kíváncsiságból egyből megkóstoltam. Nagyon szénsavas és éretlen volt még, nem is csoda, szüksége volt a szellőztetésre. 5-6 nap elteltével elkezdtem újra iszogatni a mintát, ekkor még mindig friss, vaskos lefolyása volt, a krémje világos mogyoróbarna, kicsit szőkült, de még nagyon buborékos. Szinte csak krémből állt a csapolás végéig, utána kezdett kettéválni. Az ízei kicsit még mindig nyersek de már sokat javult. A napok teltével viszont mindig jobb és jobb lett, igaz ez kicsit a testesség rovására ment. A vastag krém hamar összeesett, de nem baj, a frissen pörkölt kávé ilyen. Ekkor a cukrot alig vagy kicsit tartotta, kevergetés után záródott, fogyasztás végéig tartott. Mint írtam napról-napra jobb lett, szép lassan összeértek az ízek, annyira, hogy a minta el is fogyott, pedig szívesen ittam volna még. Az elején még erősen gyümölcsös és füstös, kicsit erjedt boros, mandulás aromák egybeforrtak. Majd a gyümölcsössége csökkent, nektáros, karamellás, enyhén mogyorós ízű lett. Az íz pontokat ekkor megemeltem, nekem nagyon ízlett! A krémje is kevésbé szőkült, szép mintásra sikeredett. Közepesen testes, inkább desszertkávénak való, mint reggeli ébresztőnek. Nagyon jó keveréket ismerhettem meg, igazi versenytársa a jobb olasz márkáknak is!

A minta kinyitása külön  élmény volt, mintha egy kávépörkölőbe lépne az ember, intenzív illatfelhő száll ki a zacskóból – ilyet csak a friss pörkölés tud ! Maga az illat egy kissé édeskés, pörkölt mogyorós-mandulás vonalat képvisel. A babok szinte fénytelenek, nem éri el az olaszost, sőt inkább a bécsihez közelít. Láthatók robuszták is. Az illatélmény a daráláskor sem szakad meg, kifejezetten érdemes mély lélegzetet venni, felér egy aromaterápiával ! Lefőzéskor a crema bőséges, de jellemzően kicsit gázos, szinte szemmel látható, ahogy összeesik és nagyobb buborékok is láthatók benne. A minta a tesztelés ideje alatt sokat szelidült, a vége felé a crema már nem volt olyan vastag, viszont végig szép tigrismintázatot lehetett produkálni. Talán a világosabb pörkölés miatt is az olajossága nem volt erőteljes, a cukrot nem tartotta betonszerűen. Szerencsére a testessége jó, talán az utóíze kicsit rövid volt. Ez viszont arra csábította az embert, hogy igya a következőt adagot belőle. Az ízek nagyon kellemesek ! Pörkölt mogyorós, mandulás, kicsit nektáros, és lágy étcsokis ízek vezetnek fel egy kellemes gyümölcsös ízt, ami épp annyira van csak jelen, hogy szépen árnyalja a többit, tökéletes kiegyensúlyozottságot adjon a blendnek. Kicsit magasabb hőfok mellett az ízek picit megváltoznak, a súlypont eltolódik. Előtérbe kerül a marcipános jelleg és csökken a gyümölcsös vonal. Igy is nagyon kellemes ! Nem kell feltétlenül ragaszkodnunk az előírás szerinti lefőzési időhöz, ha rövidebb idő alatt jön le a kávé - ez a friss pörkölés miatt tapasztalatom szerint előfordulhat -, akkor is jó eredményt kapunk íz és crema tekintetében egyaránt. Csapolhatjuk risztrettónak is, nem járunk vele rosszul, kapucsínónak talán kicsit halvány, de ha csak ez az egy keverék van otthon, nyugodtan elkészíthetjük annak is. Összességében: a friss pörkölés varázsa jelenik itt meg, amit nem szabad senkinek kihagyni !

A kávébab közép sötét, egyelnetes pörkölésű , a babokon látható egy kis zsírosság. Arabika és robuszta szemek vegyesen vannak, a  babok illata bontáskor valami fenséges.  Az egész lakást bejárja a friss, ellenálhatatlan pörkölt kávé illat - daráláskor is nagyon finom, kissé olajos magvasra hasonló  illatot éreztem.  Egyértelmű a nagyon friss pörkölés ennél a mintánál. A kávé krémje mogyoróbarna színű, igen jó vastag  – a cukrot tartja, kevergetés után szépen záródik. Könnyen csapolható látványos tigris mintásra.  Olajossága jó a krémnek,  a csésze falát megfesti. A kávé egy lágy étcsokis ízzel indít, melyet körbefog egy olajos magvas íz, a korty végén pedig enyhe mandulás vonal csúcsosdik ki.  Igen harmonikus, kellemes ízvilág – a kávét kortyolgatva azon vettem észre magam, hogy firenzei kávézásaimra emlékezek. Ez nem rossz jel szerintem : olyan igazi bár keverék ez a Kapucziner minta.  Finom ez mindenhogyan elkészítve, a tejjel is jól harmonizál, de nálam risztrettónak készítve volt a kedvenc.  

Már a vákuumcsomagoláson keresztül is rendkívül kellemes és intenzív illatot árasztott magából, a pakk érkeztekor szinte kedvem lett volna feltépni, és azon nyomban csapolni belőle egyet, felbontás után pedig többször rájártam beleszaglászni. A kávészemek különböző méretűek, épek, nem egyenletesen és világosra pörkölték, felületük matt, felületi olajkiválás szabad szemmel egyáltalán nem látható. A friss pörkölés miatt az első próbálkozások során szinte csak buborékos krémet sikerül csak produkálni. Néhány nap pihentetés után újra vallatóra fogva még mindig kapok néhány apró buborékot. Ekkor is nagyon nehéz belőni, a folytonos, gyors változás miatt risztrettónak sikerül csak igazán elkapni az ideális paramétereket, eszpresszónak pedig csak megközelítőleg, igaz hozzá kell tennem, hogy a nem teljesen tökéletes csapolások ízre általában megfelelőek voltak. A krém általában mogyorónál világosabb árnyalatú, a durvább hibákat hajlamos szőküléssel meghálálni. Mennyisége bőséges, sajnos hajlamos hamar oszlásnak indulni, és nem is túl vaskos. A cukrot azért süppedősen megtartja, keverés után záródik, az utolsó cseppig kitart, igaz, éppen csak. A kávé illat és ízvilága – talán a friss pörkölés miatt is – kifejezetten intenzív. Karamelles-grillázsos dominancia mellett kellemes étcsokoládés vagy inkább kakaós, illetve mandulás jegyeket mutat, hosszan tartó kakós utóízzel. Risztrettóként lefőzve sötétebb árnyalatú krémet kapok, sűrűbb is, de még ekkor sincs meg a tankönyv szerinti klasszikus, csésze oldalára felmászó, és a fogyasztás végéig oda tapadó créma-gyűrű. Ekkor a grillázsos ízek még jobban felerősödnek. A kávé kapucsínóként semmi extrát nem nyújtott, a tej pont azokat az intenzív ízeket kente el, amelyek a keverék értékei. Habár nem kellemetlenül, de teljesen jellegtelenné vált. Összességében a világos pörkölés ellenére is meglepően izgalmas, finom kávé, amely egyaránt megmutatja a friss pörkölés előnyeit és hátrányait. Némi türelem és kísérletező kedv feltétlenül ajánlott hozzá. Nagyon tetszett “szűkre” szabott (28-30 ml) dupla risztrettóként, és eszpresszóként is kiváló választás, akár mint desszertkávé. 

A kávészemek francia pörkölésnél egy picit sötétebbek, de olajkicsapódás még nem látható. Az illatuk frissen sült fehér kenyérre emlékeztet, ami őrléskor rozskenyeres irányba változik. A kávé pár naposan hihetetlen krémmel bugyog ki, de a crema apró buborékokkal tarkított, szinte még pezseg, hamar összeesik, a kávé íze pedig erőteljesen gyümölcsös, savas. Ezek a jelek arra utalnak, hogy 4-5 napot még pihennie, szellőznie kell a blendnek. Pár nap elteltével a kávé sokat szelídül, ízvilága sokkal kiegyensúlyozottabb lesz. Krémje bőséges mennyiségű, sárgásbarna, enyhén tigrismintás, a cukrot megtartja, de kevergetéskor némiképpen elvékonyodik. Íze karamellás, gabonás (rozskenyeres, köményes) és vibrálóan gyümölcsös: leginkább sárgabarackra és citrusfélékre (narancs és a narancshéj aromája) asszociálok. Alacsonyabb hőfokon a gabonás irányba mozdul az ízspektrum, a hőfok emelkedésével egyre édesebb, gyümölcsösebb lesz a kávé. Nálam egészen magas hőfokon csillant meg igazán, ilyenkor a krémképződés gyérebb, cserében megjelenik egy finom mazsolás íz, mely az utóízben is elkísér. Karakterisztikája alapján inkább tejes italok alapjának ajánlanám ezt a blendet, de frissességének köszönhetően eszpresszónak is érdemes kipróbálni.