Valószínűleg nincs a világon sehol olyan igazi kávérajongó, akinek semmit nem mond ez a név: La Pavoni Europiccola, mely a világ legismertebb háztartási dugattyús karos kávégépe. Mivel ez a készülék történelmi jelentőséggel bír a háztartási presszófőzők piacán, ezért álljon itt egy gyors visszatekintés a gyártó cégről és magáról a típusról:
A La Pavoni cég 1905-ben alakult, alapítója Desiderio Pavoni. Pavoni úr arról híres, hogy Luigi Bezzera 1903-as szabadalma alapján a világon elsőként kezdte el gyártani az eszpresszókészítésre alkalmas kávégépeket. Ezek a kezdeti presszógépek még gőznyomással működtek. Az első dugattyús karos presszógépek csak 1946-ban jelentek meg a Gaggia márkanév alatt, majd 1961-ben érkeztek az első vízpumpával üzemelő, hőcserélős rendszerű gépek a Faema jóvoltából és ebben az évben debütált a La Pavoni Europiccola is: a kicsiny készülék kávéházi minőséget ígért a saját otthonunkban.
Az Europiccola tulajdonképpen egy kicsinyített dugattyús karos presszógép, azzal a különbséggel, hogy míg a nagy testvéreinél a vizet préselő dugattyút egy erős rugó készteti mozgásra (a gépet kezelő ember a kar lehúzásával nyomja össze ezt a rugót), addig az Europiccola dugattyúját pusztán emberi erővel, közvetlenül a kar lehúzásával működtethetjük.
Az 1970-es évek második felében, a kis méretű rezgőszivattyúk megjelenésével piacra kerültek az első vízpumpás háztartási presszógépek (Quick Mill, Baby Gaggia) , de a kis Pavoni olyan sikeresnek bizonyult, hogy a gyártásával ekkor sem álltak le, sőt a mai napig kapható szinte változatlan formában.
Persze az évek során sok apróságot változatattak rajta, de a készülék alapvető felépítése napjainkban is ugyanaz, mint 1961-ben.
A tesztelt modell gyártási ideje ismeretlen, de a gyártási száma (A8378, mely azt jelenti, hogy ez volt a 18378. legyártott készülék) és rendelkezésre álló adatok alapján az 1960-as évek végére datálható.
Lényeges változások és ismertetőjegyek a készülék evolúciója során:
| Az első modell (1961-62): nem rendelkezett vízszintjelző üvegcsővel. |  |
Második verzió (1962-64): nem rendelkezett rácsos csepptálcával. |
 |
Harmadik verzió (1964-72): kézzel megmunkált polírozott alumínium rács a csepptálcán, négyzetalakú lyukakkal (a csepptálca még nem kivehető). |
 |
| Negyedik verzió (1973-77): vékonyabb rozsdamentes acél rács a csepptálcán, kerek lyukakkal. A sorozatszám nem a fejbe van beütve, hanem alulról, a csepptálca aljára van pecsételve. A szűrőtartó kar alacsonyabb és a kifolyók slicceltek. |  |
| Az 1977 utáni változatatások nagy vonalakban: megjelenik a háromállású műanyag bekapcsológomb, a kivehető műanyag csepptálca, a külsőmenetes bakelit tanksapka, a bojlerhez csavarokkal rögzített fejrész. |  |
| A 80-as évektől a talapzat anyaga az alumínium öntvény helyett formára préselt acéllemez. Ekkor jelenik meg a ma is ismert krómozott talpú modell. Sajnos az esztétika oltárán feláldozták a készülék stabilitását (a kar lehúzásakor már kevésbé áll biztosan a talpán), valamint az új talp a rozsdásodásra is hajlamos lett. Az olcsósítás mellett azért sokat javítottak is a készülék használhatóságán és biztonságán. |  |
| A mai modellekben nyomáskapcsoló szabályozza a vízhőmérsékletet és egy biztonsági thermosztát is védi a gépet a fatális túlmelegedéstől. |  |
| A Professional modelleken egy szép nyomásmérő műszer segítségével követhetjük nyomon a készülékünk bemelegedési stádiumát. |  |
| Megvehetjük a gépet aranyszínben vagy fából készült (vagy csak fa hatrású?) markolatokkal, valamint egy új formatervezésű modell, a Stradivari is a rendelkezésünkre áll. |  |
Ugorjunk vissza az 1960-as évekbe, a tesztelt készülékhez.
A gép talpa kalapácslakkszürkére festett alumínium öntvény, mely egy csúszásgátló és szigetelő funkciókat szolgáló gumibázison áll. A bojlere, feje és a szűrőtartókarja krómozott bronz. A kar rúdja rozsdamentes acél, a gőzcsap és tanksapka tekerőgombja, valamint a markolatok mind kemény, fekete bakelitből vannak. A gép egészen minimalisztikus, de mégis szépnek mondható: annyira egyszerű, hogy még bekapcsológombja sincs, mindössze egy kétállású kapcsoló van az oldalán Minimo és Massimo feliratokkal, mely a fűtés teljesítményét kapcsolja. A kapcsoló fémből van, bakelit gombbal a végén, feszesen, erősen kapcsol, mint egy ipari berendezés kapcsolója.
Miután bedugjuk a villásdugót a hálózatba, a készülék azonnal bekapcsol (én inkább vásároltam hozzá egy kontroll lámpával ellátott kapcsolós aljzatot és azzal kapcsolom ki-be).
Mielőtt bekapcsoljuk a készüléket, töltsük fel a bojlert kb ¾-ig. A vízszintjelző üvegcsövön ez jól ellenőrizhető. A tanksapka visszatekerése után be lehet kapcsolni a készüléket és a fűtés kapcsolóját a Massimo állásba billenteni. Ekkor maximális teljesítményen fűt a készülék.
Hamarosan halljuk is, ahogy a melegedő víz elkezd sisteregni a bojlerben.
Mivel a gépben nincs semmilyen hőfokszabályzás, ezért ne hagyjuk magára hosszabb időre.
Ugyan a készülék rendelkezik egy rugós biztonsági szeleppel, mely egy bizonyos bojlernyomás felett kinyit, de ezen kívül egyéb biztonsági berendezés nincs benne.
Kb 5 perc eltelte után átkattinthatjuk a fűtéskapcsolót a Minimo állásba (ilyenkor úgymond, tartja a hőmérsékletet, de valójában minimális ütemben emelkedik)!
Az én módszerem úgy néz ki, hogy bekapcsoláskor kinyitom a gőzcsapot és amikor meghallom, hogy a készülék már gőzt ereget (kb 5 perc), akkor elzárom és átkattintom a fűtést Minimo-ra. Innen számolva még kb 5 perc múlva éri el a készülék a kellő hőstabilitást, ezért figyeljük az órát! Ez az 5 perc ideális arra, hogy megőröljük a kávét, beadagoljuk a szűrőkosárba, a csészénkbe leengedjünk egy kevés forró vizet, hogy a szűrőtartó kar és a csésze is kellőképpen átmelegedjen. Amennyiben elbambultuk az időt vagy közbejött mondjuk egy telefonbeszélgetés és véletlenül 10 percre hagytuk magára a készüléket, akkor inkább kapcsoljuk ki és menjünk a közeli kávézóba kávézni. Mivel az öreg gépben nincs hőfokszabályzás, ezért a melegedési időre nagyon oda kell figyelni, ezen nagyon sok múlik.
Ez egy igazi, szertartásos készülék, tehát jobb, ha nem zavarnak külső tényezők kávékészítés közben.
Ahogy egy szintén Europiccola tulajdonos ismerősöm mondta: a Pavonival jól le tudja mérni, hogy mentálisan mennyire van egyensúlyban, ugyanis elég a legkisebb figyelmetlenség és elronthatjuk a kávét.
Tehát, ha ideális körülmények között letelt a második 5 perc, feltehetjük a szűrőtartót a helyére és csapolhatunk azonnal.
A kar felhúzása után célszerű várni kb 10mp-et, ilyenkor a fejbe beáramló víz átjárja a kávépogácsát, ami kicsit megduzzad, így jobban kitölti a szűrőkosár és a felsőszűrő közti teret. A 10. mp után lassan elkezdhetjük lehúzni kart. Növeljük a karra helyezett erőt addig, míg vékony egérfarokszerű folyamot nem kapunk. Utána próbáljuk tartani ezt az erőt egészen a csapolás végéig. 
Ha mindent jól csináltunk, tökéletes, „nagygépes” ízvilágú eszpresszót kapunk eredményül.
Közvetlenül ez után készíthetünk még egy eszpresszót a géppel, mely legalább olyan jó lesz mint az első, talán kicsit még jobb is. A harmadik húzás viszont több, mint valószínű, hogy már nem lesz az igazi. Sajnos a kis Pavoni feje két húzás után túlmelegszik és égetni kezdi a kávét. A haladó Pavoni felhasználóknak erre is vannak trükkjeik:
jeges vízbe áztatott konyharuhát tekernek a fejre és hidegvízben lehűtik a szűrőtartókart.
Figyelem, az Europiccola a dugattyús karos megoldás miatt nagyon érzékeny a kávé frissességére és a megfelelő őrleményfinomságra. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ne próbálkozzunk bolti előre őrölt kávéval, sőt azt kell mondanom, hogy az 1 hónapnál régebben bontott szemes kávé csapolhatóságában is érezni fogjuk a különbséget a frisshez képest.
Az őrleményfinomság akkor jó, ha a kar lenyomásakor olyan ellenállást érzünk, mint egy már keményre fújt biciklikerék pumpálásakor. Tehát ellenállást kell éreznünk a karon, de nem betonkeményet, inkább olyan gumilabdás rugalmas ellenállás ez jó esetben.
Használat után közvetlenül -míg megvan a bojlernyomás- helyezzünk egy kapucsínós csészét a fej alá és öblítsük le párszor a zuhanyrózsát a kar egymás utáni ismételt felhúzásával!
A szűrőtartókart és a szűrőt is öbítsük el! Az Europiccola nagyon kényes a tisztaságra, ezért gondosan tisztogassuk le minden használat után!
{youtube}5g4IWLQMmcw{/youtube}
Gőzöljünk is egy kicsit!
A gépünkkel tejhabot is lehet csinálni, méghozzá nem is rosszat. A háromlyukú gőzfejnek és a 0,8 literes bojlernek köszönhetően erős, szinte kifogyhatatlan gőz áll a rendelkezésünkre.
Gőzölés előtt fél percre kattintsuk a fűtéskapcsolót Massimo állásba és a gőzölés idejére hagyjuk ebben az állásban! Gőzölés után azonnal törölgessük tisztára a gőzfejet és fújkáljuk ki belőle az esetlegesen bentmaradt tejet.
A mai modern Europiccola nem igényel kapcsolgatást: egy nyomáskapoló elvégzi helyettünk a fűtés szabályzását, de vigyázat, ez nem jelenti azt, hogy a gép feje nem melegszik túl! Tehát az óránkat a modern Europiccolánál is figyelnünk kell! A mai kor igényei szerint a gőzcső bármikor automata kapucsínófejre cserélhető, sőt kapható a mai készülékekhez ESE pod átalakító kit is.
Összességében az Europiccola ideális gép lehet egy vagy két fő számára, de inkább haladó kávéőrülteknek ajánlom, reggeli munkába indulós kapkodásban kávézásra nem való.
Felhasznált forrás: http://www.francescoceccarelli.eu/index_eng.htm