Az örök újító La Marzocco, talán hogy legyen egy nagy dobása a cég fennállásának 90 éves jubileumára, belevágott ennek a géptípusnak a megreformálásába. A hőskorban természetesen ők is ilyen modelleket gyártottak, de a jobban kezelhető, a folyamatos korszerűsítésre alkalmasabb pumpás gépek kiszorították a kínálatukból ezt a szegmenst. Most a Levával visszaemelték a repertoárba ezt a változatot is. De túlléptek a karos gépek megszokott megoldásain. Egyrészt itt is alkalmazták a többi típusukban használt bevált elemeket (dupla kazán, saturated group), másrészt alaposan átgyúrták a dugattyút mozgató rugós mechanizmust, további beállítási lehetőségeket adva a gépnek.
Magam többféle kávégépet használtam a home baristáskodásom során, két márka bemutatója szerepel is a korábbi tesztekben. (La Marzocco Shot Brewer, Strietman CT1.) Ezek alapján mondhatom, hogy engem is megfogott a kávégépeknek ez a változata, a pumpás verzióról teljes mértékben átváltottam ezekre a klasszikus dugattyúsakra. Több ilyen gép használata után, aminek még egy saját tervezésű, do it yourself modell is a része, jutottam el a La Marzocco Leváig, ami nekem a végállomás ebben a sorban. Hogy miért nincs tovább, tehát hogy miért vágtam bele ebbe a nagyberuházásba, lényegében erről szól ez a bemutató.
Az ismertető, mivel nem vagyok profi, azaz hivatásos kávés szakember, mindenképpen egy amatőr, home baristás szemléletet tükröz, és azt a felépítést követné, hogy sorra vesszük a műszaki részleteket, lehetőleg mindenütt összehasonlítva az „old school” kávéfőzővel. (Például egy régebben általam is birtokolt Quick Mill Veloce modellel).
1. Dizájn
Ez a gép egyértelműen egy kávéházi, ipari darab, tehát a kávéházi presszós pulton, akárhány fejes is, a kiterjedése a megszokott, talán csak a magasra nyúló karok a feltűnőek. De én otthoni felhasználásra vettem, így az első benyomás, hogy a méretei brutálisak. Egy tömör, de behemót gyönyör a hatalmas fejjel, a plafonig érő karjával. A konyhapulton éppen hogy csak, cipőkanállal, de azért elfér. A szekrény kiterjedése miatt nem igazán kelt otthoni kávéfőző benyomást, de legalább feltűnő. (Ehhez adalék, hogy az amúgy dizájnos csészetartó korlátot a tetejéről leszereltem, hogy a mögötte lévő ablakból ne takarjon ki többet, mint amit muszáj.)A részletek kidolgozása az LM-től megszokott módon magas színvonalú. Látványos, hogy plexi borítással az oldallapokon és a fejen láthatóvá teszik a belsejét, és a bonyolultnak tűnő) rugós mechanizmust.
2. Felépítés
A hagyományos gépeknél szokásos egykazános megoldást itt az LM gépeknél általános kétkazános kivitel váltja, annak minden előnyével. Függetlenné válik a kávévíz és a gőz hőfok beállítása, mindkettőt szabadon, széles tartományban lehet változtatni. A kávénál precízen követhető így a különböző pörkölési szintekhez tartozó ideális érték, gőznél változtathatjuk a tej melegedési sebességét, igazodva annak mennyiségéhez. (Kevés tej is jól habosítható ezzel.)A La Marzocco nem csak a dupla kazánt, hanem a védjegyének számító “töltött fejet” (saturated group) is beépítette ebbe a modellbe. (Ha valaki nem ismerné, ez a megoldás azt jelenti, hogy a kávékazán, a széles hegesztett nyak és a fejen kialakított gyűrű alakú víztér egyetlen hegesztett zárt szerkezet, így a fej köré lehet vezetni a kazánvizet, ami így temperálja a fejet.) Ez mindenképpen teljesen egyedi kialakítás a karos dugattyús vonalon.
Az egyfejes verziónak 2l-es víztartálya van, tehát nem kell feltétlenül hálózatra kötni. A fényképen látszik, hogy fért volna nagyobb is, nem is lett volna rossz, mert így sűrűn kell töltögetni, de legalább jól használható, egyszerű hozzáférni a könnyen levehető csepptálca alatt.
Két kép a készülék belsejéről. Nem különösebben zsúfolt, de azért van benne alkatrész rendesen.
A felülnézeti képen látható a gőzkazán mellett a forgólapátos pumpa egy szelete. Ennek a pumpának a szerepe egyrészt a kazánok feltöltése, de egy másik, hogy csapolásnál, amikor lehúzzuk a kart, ez automatikusan beindul, és nyomja a vizet a kávékazánból a dugattyú hengerterébe. Kb. 3 bar nyomással teszi ezt, és ameddig lent tartjuk a kart, ez egyben az előáztatást is elvégzi.
Ennek a megoldásnak azért van jelentősége, mert itt így a kiadott kávé mennyiségével nem lehet probléma, akár egy nagyon hosszú dupla is tuti összejön. A Bosco fejes Quick Mill Velocémnél ez nem mindig működött. Ott a kazán túlyomása tölti fel a hengert, és előáztatásként nyomja át a kávépogácsán a vizet. De ez a gőznyomás, főleg ha a piddel egy alacsonyabb hőfokot állítunk be világosabb pörkölésű kávéhoz, nem mindig elég, a duplát nem adja ki.
3. Hőkezelés
A hagyományos rugós karos dugattyús gépekben a hőegyensúlyt a kazán nagy víztömege állítja be. Ez melegíti a “nagyvasat”, ami egyrészt hosszú bemelegedési időt jelent, másrészt a kávéra jutó vízhőfok egy fix érték, ami a nagy alkatrész tömegek miatt viszonylag stabilnak is mondható. De hiába van rajtuk újabban PIDes szabályzás, ez a hő csak szűk tartományban változtatható. Ahogy az előző pontban is írtam, ha alacsonyra vesszük, nem lesz elegendő a kazán túlnyomása, kevés víz kerül a fejbe. Ezek a gépek tehát azt tudják, és még ma is remekül, amire anno tervezték őket, a hőre nem kényes sötét pörkölésű olaszos presszók elkészítését.A La Marzocco egy bonyolultabb, összetett hőkezeléssel lehetővé tette azt a Levánál, amit a motoros gépek ma már többnyire tudnak, hogy a kávéra jutó vízhőfokot széles tartományban lehet változtatni, és azt a gép folyamatosan, stabilan tartani is tudja. Ezzel lényegében a rugós - dugattyús gép osztályt beemelte az újhullámos, speciality, vagy akárhogy nevezett világosabb pörkölésű, gyümölcsös ízvilágú kávékat is készíteni tudó szegmensbe.
Ennek 3 fő eleme van: első a 2 kazán, hogy függetlenül lehessen a kávé- és a gőz vízhőmérsékletét állítani. Második a “saturated group” a gyorsan melegedő, stabil fejhő biztosítására. Harmadiknak pedig további fűtőszálakat és szabályozási pontokat iktat a láncba, a mellékelt ábra szerint a nyakba és a fejbe. Erre azért van szükség, mert a motoros gépek kávévizet vezető vékony csöve helyett itt nagy kiterjedésű és tömegű henger és dugattyú van a fejben, ezek csak így tarthatók egyenletes és precíz hőfokon.
A Leva meglepően gyorsan hadra fogható, ebben nem rosszabb, mint az otthoni főzők többsége. 15 - 20 perc melegedés után már készíthető a kávé. Továbbá ipari jellegéből és bonyolultságából adódóan folyamatosan, stabilan tartja is azt.
4. Vízkezelés
Az old school gépeken a dugattyú alá a víz úgy jut, hogy a dugattyút max. felemelve szabaddá válik a hengerpaláston a beömlő furat. Pár másodpercet ebben a pozícióban tartva a dugattyút, a kazán túlnyomása révén beáramló víz feltölti a hengert (és a kávépogácsát). Ezt követően a visszafele elindított dugattyú tömítése újra elzárja a furatot, a működtető kart el lehet engedni, a rugó nyomja ki a kávét. Ebben a rendszerben tehát a “lökethossz”, vagyis a kifolyó víz mennyisége fix. Ha kevesebb kávét akarunk, időben ki kell vennünk a csészét a szűrőtartó alól.A Leva a vizet a dugattyú alá a dugattyú furatain keresztül, egy emelő szelepet működtetve engedi. Ez pontosan ugyanaz a megoldás, kicsit komplikáltabban kivitelezve, mint ami a korábbi cikkben említett Strietman CT1 gépben használatos. Tehát ha a karral elindítjuk a dugattyú emelését, az először egy emelő szelepet nyit, és az egyfejes Levánál beindítja a vízpumpát. Így az emelési fázisban a víz felülről, a nyitott szelepen és a dugattyú furatain át kb. 3 bar nyomással a kávépogácsára kerül, az előáztatást is összehozva. Ha az emelést befejezzük, és a rugó kezdi lenyomni a dugattyút, a szelep zár, a kávépogácsán lévő vízmennyiség a rugóerő nyomásgörbéje szerint átpréselődik a tömörített kávén. Ennek a megoldásnak a legnagyobb előnye, hogy tetszőleges, milyen magasra emeljük a dugattyút, tehát az emelés mértéke szerint bármekkora mennyiségű lehet a kávéadag. Hátránya az, hogy ha nagyon gyorsan húzzuk a kart, nincs ideje a víznek a furatokon átáramlani, levegős lehet a vízoszlop. Előáztatás nélkül tehát ezzel a géppel nem tudunk csapolni, bár a dugattyú emelési sebessége a motoros vízadagolás miatt lényegesen gyorsabb lehet, mint a Strietmannál.
5. Rugós mechanizmus
Jelentős és látványos mértékben itt tér el a Leva a klasszikus gépektől.A hagyományos felállásban egy nagyméretű öntvény hengerben, amin felül a kar és a működtető mechanizmus, alul a szűrőtartó van, a kettő között a dugattyú száron van a nyomórugó, fix beépítéssel. Tehát a felhúzás (rugó előfeszítés) mértéke állandó, a nyomásprofilon változtatni nem lehet.
A Levánál, ami egy bonyolultabb lemez szerkezet, a rugós tag vízszintesen helyezkedik el, és nem közvetlenül kapcsolódik a dugattyúhoz. Ez egy áttétellel, a rugós tagra tengelyezett emelővel mozgatja a dugattyút. Itt tehát a rugótámasz, egy nagyméretű menetes csavar kívülről hozzáférhető, tekerésével a rugó előfeszítése módosítható, ami lehetőséget ad a nyomásprofil változtatására.
A rugófelhúzó mechanizmus is más, mint az eddigiek. A Leván, (ahogy a fényképen látható), egy nagy átmérőjű tárcsába mart kényszerpálya húzza - vonja a rugós tagot. Tehát a karral ezt a tárcsát kell forgatni úgy, hogy felhúzásnál (dugattyú emelésnél) bele kell a karnak kapaszkodni, a csapolás indításánál viszont el kell engedni. A La Marzocco mérnökei ezt egy dupla kar kialakításával oldották meg. Itt a fő kart forgatjuk, és egy segéd kart szorítunk hozzá, aminek kampója ezzel beleakad a nagy tárcsa palástjában kialakított hornyok valamelyikébe. Aszerint, hogy melyikbe akasztjuk, változik a felhúzás (a dugattyú emelés) mértéke, vagyis a kifolyt kávé mennyisége. Sőt ezt még finomíthatjuk azzal, hogy a tárcsa palástjára gravírozott számtárcsát figyelve nem ütközésig nyomjuk le a kart.
A fogantyú is ötletes, a négy tengelyezett, vagyis forgó vékony keresztrúdból 3 van a főkaron, és szorításnál a hiányzó helyre ül be a segédkar rúdja. Így együtt egy jól kézreálló, és abban elforduló, vagyis nem tapadó hengeres fogantyú adódik.
Ennek a működtető mechanizmusnak van egy járulékos előnye, hogy kávépogácsa nélküli használatánál, például vízöblítésnél, ha véletlenül kicsúszik a kezünkből a kar, csak a tárcsa fog hirtelen visszaforogni, míg a hagyományos gépeknél az ilyenkor nagy erővel felcsapódó kar balesetet okozhat.
7. Elektronika, kijelző
Az LM Leva a mai trendeknek megfelelően egy erősen (túl)elektronizált rendszer. A menüje összetett, többrétegű, ahol a leggyakrabban használt funkciók könnyen hozzáférhetőek és állíthatók a kijelző melletti nyomó - tekerő gombbal. De vannak jelszóval védett almenük rengeteg paraméterrel, ezek változtatására nyilván ritkábban van szükség. (Bár speciel a kazánvíz hőmérséklet beállítását is ide rejtették, de ezt a kevés tej gőzölési igényem miatt többször is módosítottam.)A gép kijelzője egy fokkal fejlettebb a cég többi modelljéhez képest, itt már egy egyszerű grafikai módot is beépítettek a nyomásgörbe felrajzolásához. Egy csapolás után a kiadódó görbét el is lehet menteni, de ez csak arra jó, hogy legközelebb elővéve összehasonlítási alapot adjon az újabb csapoláshoz.
A kávégép kijelzőjéről készült képen a legfelső sorban a gőz- és kávékazán pillanatnyi hőfokát látjuk. (Ami persze egyensúlyi állapotban egyezik a beállított értékkel.)
A két nagy szám közül a baloldali az eltelt időt jelzi, és ebben az előáztatás is benne van, tehát onnan számol, hogy elkezdtük lehúzni a kart. Alatta viszont jelzi, hogy ebből mennyi az előáztatás ideje. Hogy ezt hogy érzékeli, nem tudom, de valószínű abból, hogy a nagy tárcsából kiakasztottuk a mozgató segédkart, és elkezd visszafelé forogni, vagyis elkezdi kinyomni a kávét. Ekkor nyilván felugrik a nyomás a rugóval beállított értékre. A jobboldali szám a pillanatnyi nyomásérték. Alatta a profilgörbék láthatóak. A sötétebb szín az éppen rajzolt nyomásprofil, a világos pedig egy korábban elmentett csapolás görbéje, amit most az összehasonlítás végett elővettem. Látszik, hogy gyengítettem a rugón, mert az újabb csapolás alacsonyabban futó görbét mutat.
A karos gépek egyik nagy előnye a pumpásakhoz viszonyítva, hogy ha úgy látjuk jónak, bele tudunk a karral avatkozni a lefolyás menetébe. Ha lassan jön a kávé, rásegítünk a rugóra, ha gyorsan, visszafogjuk. Ez a beavatkozás remekül követhető a promt rajzolt nyomásgörbét figyelve, tehát akár egy konstans 9 baros csapolást is elég pontosan összehozhatunk így.
7. Egyebek (melegvíz, backflush)
A La Marzocco a gép minden részletéből kihozza a maximumot az optimális használat biztosítására.Vagyis még a vízcsap is meg van fircangolva.
A képen látható nyomógombbal működtetjük, és programból több üzemmódot is beállíthatunk hozzá. Tehát folyhat folyamatosan az újabb nyomógomb megnyomásig, de folyhat adott, beállítható ideig. De beprogramozhatom a teás poharam térfogatára is, vagyis megjegyzi, meddig folyatom az adott pohárba a vizet.
További állítási lehetőség a mellékelt képen látható rejtett tekerőgombbal végezhető. Ezzel a bejövő hideg vizet keverhetjük a forróhoz, tehát belőhetjük például a teához optimális vízhőmérsékletet.
Van egy érdekessége az LM Levának, ami azt gondolom, a hagyományos rugós karos gépeken nemigen fordul elő, hogy itt a fej tisztításához vakszűrős öblítést (backflush) kell csinálni. Ez nyilván a fej és a működtető mechanizmus bonyolultságából adódik, ezeket szétszedni csak szervizben lehet. (Egy hagyományos Bosco fej rugós mechanizmusa a dugattyúval 4 csavar oldásával egyszerűen leszedhető.)
Ez a bonyolult felépítés persze azt is jelenti, hogy egy dugattyú tömítés csere itt nem kis munka, házilagosan nem nagyon megy.
Visszatérve az öblítésre, az alábbi fényképen, ami a fejet mutatja a felsőszűrővel, a bal alsó sarkában látható csavart kell kilazítani, itt fúj le a mosószeres víz. A pumpás gépeken, például a La Marzocco Stradán beépített program csinálja ezt a procedúrát. Itt a dugattyús, emelőszelepes kézi működtető rendszer miatt ez nem lehetséges, a kart kell huzigálni addig, amíg elegendő víz megy át a fejen. Nem egy gyors menet.
Viszont ez a leeresztő szelep hasznos akkor, ha véletlen túl finomra daráljuk a kávét, és befullad a csapolás, a felépülő nyomás nem képes átpaszírozni a vizet. Ilyenkor csak úgy tudjuk levenni a szűrőtartót, ha ezzel a csavarral elengedjük a nyomást a rendszerből.
Kiegészítés
A gép működésének száraz leírásánál szemléletesebb egy rövid videó. A La Marzocco erre gondolva készített párat:https://www.youtube.com/watch?v=VgqoS1gtnso
https://www.youtube.com/watch?v=9hBGh2q_DqY
https://www.youtube.com/watch?v=9hBGh2q_DqY
https://www.youtube.com/watch?v=VJra6XpRrQA
https://www.youtube.com/watch?v=EwcEpLdrNLU
Összegzés
A rugós - karos dugattyús kávégép fő jellegzetessége, hogy a rugó karakterisztikából adódó csapolás közbeni folyamatos és egyenletes nyomáscsökkenés igazodik a kávépogácsa menet közbeni lazulásához, tehát úgy is mondhatjuk, hogy kíméletesebben készíti a kávét, mint egy fix 9 baros motoros gép. A retro fílingen túl ez is egy döntő szempont, sokan preferálják az így kapott ízvilágot, emiatt életképesek ezek ma is. Nem véletlen, hogy a motoros vonalon a nyomás profilozós gépek megjelentek, lehetővé téve a klasszikus rugós típus utánzását.A La Marzocco tehát a Levával egy ilyen “retro” kávégépet kínál, de a bátor módosításokkal naprakésszé tették ezt a verziót, a bővített paraméter beállítási lehetőségekkel kezelni tud bármilyen pörkölésű kávét.
A gép minden részlete ipari kialakítás, de a víztartály opcióval a cég azért csak kikacsintott a home baristás szegmensre. Ahogy az interneten látom, fórumokon előkerül néhány Leva tulajdonos, de azért érdekes lenne tudni, hány darab kel el ebben az irányban. A méretei, de főleg az ára miatt ez a gép mindenképp a plafon, de kétségtelen, a tartalma partiban van ezzel.