
Természetesen a bemutatóban össze szerettem volna engedni a jó öreg Gaggia Classic-al, de nem lett volna fair az összehasonlítás, mivel a Gaggia tuningolva van. Így a Silvia először meglátogatta „Fragola” műhelyét", ahol ugyanazokat a módosításokat megkapta, mint a Gaggia Classic.
Került bele PID, a hőmérséklet precíz beállításához, a bojler köré rézcső és szigetelés, a nagyobb hő stabilitás érdekében, OPV be lett állítva 9 bar-ra, és át lett építve alulra a pumpához, kapott egy szűkítőt a vízhozam korlátozása céljából (80ml-re lett korlátozva), és a felső szűrő csavarja be lett süllyesztve, hogy ne érjen bele a kávépogácsába.
Műszaki adatok:
Kazán kapacitás: 0,3 literVíztartály kapacitás: 2,5 l
Szélesség: 23,5 cm
Magasság: 34 cm
Mélység: 29 cm
Teljesítmény [W]: 1100
Tejhabosító: igen
Extra módosítás: PID, rézcsövezés, tágulási tartály, szűkítő, OPV beállítás 9 bar nyomásra
Ebből is látszik, hogy gyakorlatilag minden adott volt, hogy az összehasonlítás teljesen korrekt legyen. Napokon keresztül fej-fej mellett használtam mindkét gépet.

Kezdjük a szokásos dizájn kérdéssel. Nem kérdés, a Rancilio Silvia véleményem szerint szép gép, megemelve pedig érezni, hogy van is benne anyag. Jóval masszívabb benyomást kelt, mint a Gaggia Classic.
Paramétereit tekintve a két gép hasonló, de a Silvia rézbojleres, és a bojler mérete is nagyobb 0,3l-es, míg a Classic 0,1l-es alu bojlerrel rendelkezik. Ez némileg kihat a készenléti időre is, mert hiába mutatja a PID, hogy megfelelő a hőfok, a Rancilio-nak kell egy kb. 30 perc a megfelelő hő stabilitás eléréséhez. A Gaggia 20 perc után nyugodtan hadra fogható.
Az új Silvia kapott egy profi gőzkart is, és a kazán is gyárilag szigetelt a hő veszteség elkerülése érdekében. De ha más módosítást nem is, egy PID-et mindenképpen ajánlok annak, aki egy ilyen típus megvásárlásával kacérkodik.

A vízlágyítást egy Oscar vízlágyító párnával oldottam meg (illetve minden esetben BWT Bestmax vízszűrős vizet használok), amit a készülék 2,5l-es kivehető víztartályába helyeztem. Ezt is erőteljesen tudom mindenkinek ajánlani, mert segítségével, sokkal kevésbé vízkövesedik a kávégép, ami nem elhanyagolható szempont. Az Oscar egy ozmózisos vízlágyító, amit kifejezetten a beépített tartályos kávégépekhez terveztek. Az igénybevétel szintjétől 6-12 hónap között megoldja a vízlágyítási kérdést. 5-6 óra alatt lágyítja meg a vizet, így érdemes a tartályt mindig feltöltve tartani.
A kezdeti ismerkedési nehézségek után (némi telefonos konzultáció Fragolával és Simivel), sikerült ráérezni a gép lelkivilágára és nagyon korrekt kávékat tudtam vele készíteni. Lelövöm a poént és elébe megyek a történetnek: eszpresszó tekintetében nem tudta megverni a Gaggiát (félve írom le, hogy talán nem is nagyon lehet a saját kategóriájában, csak sokkal drágább géppel), viszont hozta azt a szintet. Viszont ha gőzölésre kerül a sor,akkor egyértelműen a Silviánál az előny.
Van amiben jobb, és van amiben gyengébb. A masszívabb felépítés, anyaghasználat, dizájn mindenképpen a Rancilio malmára hajtja a vizet. A gyorsabb hadrafoghatóságban pedig jobb a Gaggia.

Egycsészés szűrő használatánál szintén a Gaggia-nál van egy kis előny, mert az nagyon jól fekszik a gépnek, míg a Rancilio-val nagyobb odafigyelést igényel egy jó egycsészés shot elkészítése (némi tapasztalat után tökéletes szimplákat húztam a Silviával is). Dupla szűrő esetén mindkét gép jól muzsikál.
Azoknak akik előszeretettel készítenek tejes italokat otthon, a Silvia lehet a kompromisszum nélküli megoldás, mivel itt már a gyári gőzcsővel is igazán könnyen lehet tökéletes tejhabot készíteni. Viszont mindkettő gép esetében érdemes odafigyelni arra, hogy a gőzcsap megnyitásakor először engedjük ki egy külön edénybe a vizet, és csak mikor megfelelő, száraz a gőz, akkor kezdjünk gőzölni.
Kávéminőség terén, mint ahogy korábban is említettem teljesen elégedett voltam a Rancilio-val. A felsorolt módosításokkal ideális otthoni vagy irodai kávégépünk lehet, amihez már csak egy jó őrlőt kell választani.
Egy kis videós bemutató: