Kávéfőzők, kávégépek, kávékészítési eszközök bemutatói

A vendéglátós gépeket készítő Rancilio otthoni kávégépe a Silvia immáron az 5. szériájánál tart. Az Expolygon Kft. jóvoltából érkezett egy példány tesztre. Azért lehet érdekes sokak számára a Rancilio Silvia, mert a Gaggia Classic új generációja sajnos nem annyira sikerült jól (mondhatni rosszabb lett, mint a régi modell), és akik nem szeretnének használt gépet vásárolni (a régi Classic már csak használtan elérhető), annak egy jó alternatívát jelenthet. Kérdés, hogy mennyire jól használható, és milyen minőségű kávét lehet vele készíteni.

Természetesen a bemutatóban össze szerettem volna engedni a jó öreg Gaggia Classic-al, de nem lett volna fair az összehasonlítás, mivel a Gaggia tuningolva van. Így a Silvia először meglátogatta „Fragola” műhelyét", ahol ugyanazokat a módosításokat megkapta, mint a Gaggia Classic.

Került bele PID, a hőmérséklet precíz beállításához, a bojler köré rézcső és szigetelés, a nagyobb hő stabilitás érdekében, OPV be lett állítva 9 bar-ra, és át lett építve alulra a pumpához, kapott egy szűkítőt a vízhozam korlátozása céljából (80ml-re lett korlátozva), és a felső szűrő csavarja be lett süllyesztve, hogy ne érjen bele a kávépogácsába.

Műszaki adatok:

Kazán kapacitás: 0,3 liter
Víztartály kapacitás: 2,5 l
Szélesség: 23,5 cm
Magasság: 34 cm
Mélység: 29 cm
Teljesítmény [W]: 1100
Tejhabosító: igen

Extra módosítás: PID, rézcsövezés, tágulási tartály, szűkítő, OPV beállítás 9 bar nyomásra

Ebből is látszik, hogy gyakorlatilag minden adott volt, hogy az összehasonlítás teljesen korrekt legyen. Napokon keresztül fej-fej mellett használtam mindkét gépet.

Kávék terén a Kapucziner Kávémanufaktúra sietett segítségemre, és küldött többféle kávét a teszthez (Brazil Pereira, Húsvéti Top Blend, Honduras Cup Of Excellence), illetve a Pascucci Classic igazi olasz stílusú kávéját vettem be.

Kezdjük a szokásos dizájn kérdéssel. Nem kérdés, a Rancilio Silvia véleményem szerint szép gép, megemelve pedig érezni, hogy van is benne anyag. Jóval masszívabb benyomást kelt, mint a Gaggia Classic.

Paramétereit tekintve a két gép hasonló, de a Silvia rézbojleres, és a bojler mérete is nagyobb 0,3l-es, míg a Classic 0,1l-es alu bojlerrel rendelkezik. Ez némileg kihat a készenléti időre is, mert hiába mutatja a PID, hogy megfelelő a hőfok, a Rancilio-nak kell egy kb. 30 perc a megfelelő hő stabilitás eléréséhez. A Gaggia 20 perc után nyugodtan hadra fogható.

Az új Silvia kapott egy profi gőzkart is, és a kazán is gyárilag szigetelt a hő veszteség elkerülése érdekében. De ha más módosítást nem is, egy PID-et mindenképpen ajánlok annak, aki egy ilyen típus megvásárlásával kacérkodik.

A készülékkel kapunk egy profi kart, hozzá egy és kétcsészés szűrőt, egy műanyag tömörítőt, egy műanyag kávé adagolókanalat, és egy gumi vakszűrőt. Itt is ajánlanám egyből egy „normális” tömörítő megvásárlását, és opcióként különféle szűrőket is vehetünk, ha a gyárival nem lennénk kibékülve. Nekem a La Marzocco szűrői a kedvenceim, de nagyon jók az IMS szűrők is.

A vízlágyítást egy Oscar vízlágyító párnával oldottam meg (illetve minden esetben BWT Bestmax vízszűrős vizet használok), amit a készülék 2,5l-es kivehető víztartályába helyeztem. Ezt is erőteljesen tudom mindenkinek ajánlani, mert segítségével, sokkal kevésbé vízkövesedik a kávégép, ami nem elhanyagolható szempont. Az Oscar egy ozmózisos vízlágyító, amit kifejezetten a beépített tartályos kávégépekhez terveztek. Az igénybevétel szintjétől 6-12 hónap között megoldja a vízlágyítási kérdést. 5-6 óra alatt lágyítja meg a vizet, így érdemes a tartályt mindig feltöltve tartani.

A kezdeti ismerkedési nehézségek után (némi telefonos konzultáció Fragolával és Simivel), sikerült ráérezni a gép lelkivilágára és nagyon korrekt kávékat tudtam vele készíteni. Lelövöm a poént és elébe megyek a történetnek: eszpresszó tekintetében nem tudta megverni a Gaggiát (félve írom le, hogy talán nem is nagyon lehet a saját kategóriájában, csak sokkal drágább géppel), viszont hozta azt a szintet. Viszont ha gőzölésre kerül a sor,akkor egyértelműen a Silviánál az előny.

Van amiben jobb, és van amiben gyengébb. A masszívabb felépítés, anyaghasználat, dizájn mindenképpen a Rancilio malmára hajtja a vizet. A gyorsabb hadrafoghatóságban pedig jobb a Gaggia.

A PID működésénél is másképpen viselkedik a két gép. Ez részben a kazánok kialakításának különbözőségén, részben pedig a szonda elhelyezéséből adódik. Míg a Gaggia konstans hozza a beállított érték és a kimért vízhőfok különbséget, addig a Rancilio-nál a készítés indításakor esik 1-2 fokot a hőmérséklet, majd emelkedik a kívánt értékre (pedig a pid esést mutat).

Egycsészés szűrő használatánál szintén a Gaggia-nál van egy kis előny, mert az nagyon jól fekszik a gépnek, míg a Rancilio-val nagyobb odafigyelést igényel egy jó egycsészés shot elkészítése (némi tapasztalat után tökéletes szimplákat húztam a Silviával is). Dupla szűrő esetén mindkét gép jól muzsikál.

Azoknak akik előszeretettel készítenek tejes italokat otthon, a Silvia lehet a kompromisszum nélküli megoldás, mivel itt már a gyári gőzcsővel is igazán könnyen lehet tökéletes tejhabot készíteni. Viszont mindkettő gép esetében érdemes odafigyelni arra, hogy a gőzcsap megnyitásakor először engedjük ki egy külön edénybe a vizet, és csak mikor megfelelő, száraz a gőz, akkor kezdjünk gőzölni.

Kávéminőség terén, mint ahogy korábban is említettem teljesen elégedett voltam a Rancilio-val. A felsorolt módosításokkal ideális otthoni vagy irodai kávégépünk lehet, amihez már csak egy jó őrlőt kell választani.

Egy kis videós bemutató:

A készülék megvásárolható az Expolygon Kft. webáruházában, vagy személyesen.