Kávés rendezvények, kiállítások, események beszámolói

Nem múlhat el egyetlen év sem a nélkül, hogy a Kávékorzó Magazin oszlopos tagjai össze ne gyűlnének egy kis beszélgetésre, mondjuk úgy inkább, hogy "örömtalálkozóra". Természetesen ez az év sem lehetett kivétel. A csavar a dologban az volt, hogy eddig szokásos forgatókönyv (miszerint, hogy valamelyikünknél tartjuk az összejövetelt) megváltozott, mivel Tóth Sándor barátunk, (aki szinte minden alkalommal részt vett a találkozókon), magához ragadta a kezdeményezést, és meginvitálta a csapatot Szekszárdra "A Kávé Házába".

A meghívás augusztus 24. 16:00-tól szólt, amire a csapat nagy része meg is érkezett, némi hölgykoszorú kíséretében (mert ugye a feleségek sem maradhatnak otthon). Már érkezéskor lehetett sejteni, hogy itt valami nagy "disznóság" készül, mert csalhatatlan illatok terjedtek a levegőben. A kapun belépve pedig azonnal bizonyítást is nyert a dolog. Puha Róbert (nyugodtan nevezhetjük Robinak), mint Szekszárd egyik jól ismert vendéglátója, már ott parkolt a "röfis kocsival", melyben faszénen szépen pirult a malacka.

Természetesen további meglepetések is voltak. Tiszteletét tette, és elfogadta a házigazda meghívását Németh János pörkölő mester a Kapucziner kávémanufaktúrától, és Lengyel Péter is, aki fantasztikus mézekkel és lekvárokkal érkezett. Illetve itt voltak még az elmaradhatatlan tagok is, mint Luigi és Sid, akik mára már a Casino Mocca csapatát erősítik (de ezt úgyis tudja mindenki).

Némi gyors ismerkedés és a kötelező körök megfutása után Péter elővarázsolta a kosarából a különleges mézeket, melyeket Sándorral közösen ötletelve alkotott meg. Mindegyik valamilyen fűszernövény ágyon érlelődött, majd egy szűrést követően lett lepalackozva.

A teljesség igénye nélkül volt zsályás, mentás (amelyet kóstolva azonnali After Eight bevillanás volt szinte mindenkinél), rozmaringos, levendulás, illetve mint kakukktojás és egy kávés találkozó elmaradhatatlan kelléke, a kávés méz is. Ez utóbbi úgy készült, hogy a Lucky Cap Zimbabwe La Lucie kávé őrleményén időzött napokig a méz, amelyből az aromákat magába szívta, és a végén ez is szépen át lett szűrve.

Azt hiszem mondanom sem kell, hogy mindegyik valami eszméletlen finomak voltak, gyönyörűen átjöttek a mézen a fűszerek aromái. Ezeket a különleges mézeket igazából nem is "önálló" fogyasztásra, hanem inkább gasztronómiai kísérletezésre szánja a tulajdonos. Egy kellemes sülthöz vagy desszerthez.

Ezt bizonyítandó Tóth Sanyi saját készítésű frissen sült kenyérkékkel, sonkaszeletekkel, tepertővel és házi májassal állt elő, ezek önmagukban is nagyon finomak voltak, de a mézekkel párosítva valódi kulináris élményt nyújtottak.

A bemutató végeztével Péternek mennie kellett kedvenc méheihez, mi pedig folytattuk a bulit, és előtérbe kerültek a kávék. A pult nyitott volt mindenki számára, bárki szabadon garázdálkodhatott a Mahlkönig őrlőkkel és a jó öreg Faema Legend E61-es géppel.

A sort Horváth Lajos (Luigi) nyitotta saját pörkölésű kávéjukkal (Kagumoini), amely eszpresszóhoz volt pörkölve. Némi állítgatás, a kellő hőfok megtalálása után igen szép eredményt adott. A savak ugyan előtérben voltak, de nem bántóan, igen kellemes benyomást tett mindenkire.

Ezt követően előkerült némi új pörkölésű Lucky Cap Etiop is, amely stílusában újhullámos volt ugyan, de nagyon szép átmenet volt a "hagyományos" és az "újhullámos" vonal között. A savak csak visszafogottan voltak jelen, az egész kávé nagyon kerek összhatást keltett, leginkább egy "elegáns" jelzőt tudnék hozzá társítani.

Természetesen elmaradhatatlan volt a csöpögősen elkészített Carraro Don Cortez risztrettó is, és akinek még ez sem volt elég, az megkóstolhatta a Casino Mocca kávét kotyogóban elkészítve nápolyi módszer szerint.

A kávé mellett a társaságban szépen fogytak az alkoholos italok is (mondanom sem kell, hogy mindenki úriember és úrhölgy szinten fogyasztott), leginkább szekszárdi borok, és világos vagy barna passaui búzasör formájában.

Elérkezett a vacsora, ahol mindenki megkóstolta a bevezetőben beharangozott faszénen sült malacot, sült újburgonyával, egy "újragondolt" káposztasaláta kíséretében. Most - ahogy a cikket írom - is összefutott a nyál a számban az emlékek hatására, gondolom nem kell jobban részleteznem. :) Isteni volt !

Az egészet Blaze katona történetei koronázták meg, amin hatalmasakat derültünk.

Aki még tudott fogyasztani, az jobbnál jobb sütikkel kényeztethette magát a résztvevő hölgyek jóvoltából, illetve ide sorolnám még Lorien mester sonkás csigáját is.

A fantasztikus vacsora folytatásaként házigazdánk egy kis mókával állt elő, miszerint csináljon mindenki végig egy cuppingot, ha már kávés buli, DE nem kávét kellett cuppingolni, hanem szekszárdi kadarkákat. A létszám miatt négy csoportra lett redukálva a kóstolni való tételek száma, és a nehezítés kedvéért le lett oltva a villany (csak ledes színes hangulatvilágítás volt), hogy szín alapján ne lehessen megállapítani a különbséget.

A "LuckyKadarCuppingon" kóstolt minták:

• Németh János - Szekszárdi Kadarka 2011
• Márkvárt János - Szekszárdi Kadarka 2011
• Bősz Adrián - Szekszárdi Kadarka 2011
• Sebestyén Csaba - Szekszárdi Kadarka 2010
• Sebestyén Csaba - Ivánvölgyi Kadarka 2010
• Eszterbauer Borászat - "Sógor" Szekszárdi Kadarka 2011

Paljoc nagy odaadással, Lucky Cap kalappal a fején vágott neki a kóstolásnak, (mintha csak Tom Sawyer kalandjaiból lépett volna elő), de a többiek is nagyon viccesen néztek ki a kalapokban.

Miután mindenki végigkóstolta és bediktálta Sanyinak az általa gondolt számokat, következett az eredményhírdetés. Mindenki megkapta a maga kis cetlijét, amin ellenőrízhette, hogy helyesen választott-e. Sándor emelte a csészéket sorban, és mondta, hogy melyik alatt van a pont.

A szerencsekalap ezúttal Nekem kedvezett, és nagy örömre szolgált, hogy megnyertem ezt a kis mókát, 4/4 találattal. Luigi mester 4/3-at hozott, de ő inkább a szaglására próbált hagyatkozni, mert mint mondta ízre nagyon egyformák voltak.

Ezután már teljesen kötetlen formában folytatódott az este, és bátran kijelenthetem, hogy mindenki nagyon jól érezte magát. Jó volt újra találkozni, beszélgetni, és rengeteget nevetni, kávézni.

Külön köszönetet érdemel Tóth Sándor és családja, aki gáláns és nagyvonalú házigazdaként elkápráztatta az egybegyűlteket.

További képek a galériában!