Amikor a ’Jó Öreg Szakállas’ úgy döntött, hogy a hetedik napon megpihen, még nem járt a Tamp&Pullban. Felrúgta hát a hagyományokat egy jó Kickerrel ,és azóta is élvezi a termés…khm…akarom mondani a teremtés gyümölcsét. Szüksége is van a jó coffee-ra, hiszen ne feledjük, az Ördög nem alszik! Na, most már Ő sem. Ugyanis…..
Budapest két élharcos baristája Molnár Attila és Török Ádám a rengeteg műhelymunka után végre elhagyja a főhadiszállást (Doggee Box), és új hadszintért hoz létre a Czuczor utcában (a Fővám téri piac mögött) felvéve a kesztyűt egy nemes küzdelem érdekében. A mission majdnem impossible. Rendet kell tenni a fejekben, átformálni a közízlést. Nem könnyű a feladat, a kotyogón nevelkedett, robusta kávéval rommá égetett nyelvek újra termékennyé tételéhez nem elég a reset gomb, hosszú folyamat mire újra befogadásra képes.
Szerencsénkre a szakértelem maximális, hozzáértő kezek terelnek minket a helyes útra immáron több mint egy hónapja 2012. augusztus 23-ától. A hely kialakítása fiatalosan lendületes, nincsen túlgondolva, letisztultan egyszerű, és a maga nemében egyedi. Méltó társa bármelyik újhullámos londoni espresso és brew barnak. Olyan, mint egy kicsi szentély, ahol a főszerep a minőségi kávénak, jut. A falon egyedi készítésű 'freskók’, amin vagy valamilyen kávéseszköz, vagy többek között maga Attila látható. A pultkialakítás a legszembeötlőbb. U alakban balkéz felől két Mahlkönig K30 WBC hivatalos őrlő, középen a munkafelület két tamperrel, és jobbra tőlünk az ’akváriumba’ zárt kávégép. (Aki még nem látott kávégépet belülről, annak már csak ezért érdemes ide benézni).
Ádám szerint itt minden a színház része, aminek legfőbb célja, hogy a betérő vendég végig vezetve legyen, és láthassa az egész folyamatot egészen addig, míg a kész ital a csészéjébe kerül. Itt semmi nem titok, ha idejük engedi, szívesen válaszolnak kérdéseinkre, látnak el szakmai tanácsokkal. Aki tutira akar menni, annak érdemes asztalt foglaltatni, hiszen van olyan időszak, amikor egyáltalán nem lehet ülőhelyet találni. Van viszont priority line segítve azokat, akik elvitelre szeretnének egy mennyei coffee-t. A presszón, és a cappuccino-latte vonalon túl szürcsölhetünk filterkávét, s még azt is eldönthetjük, aznap mihez van kedvünk. Aeropress, Hario V60, Kalita, Chemex, French Press, és Karlsbadi filter. Ha ez nem lenne elég a fiúk megalkottak két kreatív italt Libyt és Livit, akik csak és kizárólag a személyes randevú során fedik fel bájaikat. Frissítő gyanánt ihatunk kávé-kólát, cascarat, ami kávécseresznyéből készült teafőzet. Aki csak enni szeretne, az igazi kézzel gyúrt croissant, házi kekszek, gyümölcsjoghurt, és szendvicsek közül válogathat. Ha kell egy kis energia, akkor Giant Bar! –szólhatna a szlogen. Elképesztő mire képes. Gyakorlatilag egy felnőtt férfi kalória bevételének majdnem negyedét fedezi!
Mielőtt Stephen Leightont, a stafford-i red roastery fenegyerekét, a HAS BEAN szülőatyját magamra haragítanám, gyorsan megemlítem, hogy a Tamp&Pull csapata az Ő kávéját preferálja. Általában két espresso blend fogad minket, és a filter élmény szerelmeseinek külön kávét tartanak, ami szintén Has Bean, de valamikor vendégkávéval kínálnak minket. Mindenkinek kötelező!
A Kávékorzó tesztcsapata sem hagyhatta ki a látogatást. Október 5.-én pénteken este 7-re mi is megérkeztünk heten, mint a gonoszok. Most nem gonoszkodni jöttünk, bár egyikünk- másikunk képes rá. Kíváncsian vártuk, hogy túravezetőnk személyesen Molnár Attila, miféle kalandozásra invitál minket. Üres bendővel nem lehet kirándulni, ezért jó házigazdaként hellyel, majd étellel kínált minket. A croissant-on kívül terítékre került néhány grillszendvics (rukkolás, paradicsomos, baconös ,kalifornia paprikás, igazi angol fehérkolbászos stb…). Jómagam nem eszem húst, de az arcokat elnézve esküszöm még én is megkívántam! Falatozás közben Attila megragadta az alkalmat, és bemutatott minket a Tamp&Pull új barista hölgyének, Ritának. Élcelődött, miszerint akik képesek arra, hogy este 7 után még jól bekávézzanak, azok csak valódi fanatikus kávéőrültek lehetnek. Nem is értettem a kérdést?! Na fiúk! Jöhet akkor a menüsor? Költői kérdésre….
Jailbreak presszóval indítottunk. Kerek komplex élmény. Luigi szerint határozott vajkaramellás felhanggal. A későbbi szavazás során a tesztcsapat 6:1 arányban ítélte neki a győzelmet. Én voltam az egyedüli ellenlábas, engem a Kicker ragadott magával. Sárgabarack, narancs, lime vonal, égetett cukros lecsengéssel. Mindkét presszó két egymástól kismértékben eltérő kialakítású csészében érkezik asztalunkhoz. Az első a kávét a nyelvünk közepére teríti, a második a kóstolásnál automatikusan a nyelv két szélére vezeti a kortyot. (Itt megjegyezném, hogy a „pull” szó az angolban kortyot is jelent, a „tamp” pedig befolyásolt). Nagymértékben elősegítve a helyes kóstolást. Okosan rávezet minket a helyes ízérzékelésre. Csapatunkban akad olyan is, akinek mindegy, akinek akár egy pezsgőspohárból is ugyanazok az ízek törnek elő. Közben meghallgattunk két anekdotát. Mind a Jailbreak, mind a Kicker Stephen első alkotásai. A Kicker egy csúnya piros színű műbőr bakancsról kapta a nevét. Az első blend olyan ütősen savasra sikeredett, mintha egy bakanccsal lerúgták volna a fejünket a helyéről. A Jailbreak pedig stílszerűen egy bilincset visel magán. Valamikor Mr. HasBean-nek annyira tetszett, hogy a filmekben a börtönőrök vidáman kártyáznak egy asztalnál, elhatározta ő is smasszernek áll. A valóság persze sokkal lélekölőbb volt. A bilincsek lehulltak, s legnagyobb örömünkre, ma már csak az általa pörkölt kávék ízei ejtenek rabul.
Lehulltak a bilincsek, felvettük a túrabakancsot. Ideje volt felmászni csapatvezetőnkkel a nagy hegyre, a Bolivia Kollo Montain-re. Több kijelölt útvonalon is elindulhattunk. Szerettünk volna minél több arcával megismerkedni Bolivia-nak, hiszen ígéretet kaptunk lime-ra, ananászra, és szilvára is. Úgy határoztunk az első legyen a Chemex. A végeredmény rubinos, barnás csillogón áttetsző ital - szétöntve hét kis üvegpohárba-ízében semmi testesség, jellegtelen, néhányunknak inkább kesernyés, mint gyümölcsös. A 17 gramm őrlemény úgy látszik most kevés volt.
A Hario V60 már szebben muzsikál. Ha ügyesebben jegyzeteltem volna, akkor most tudnám milyen különbségek voltak az útvonalak között, de az biztos, érdemes volt megvárni, hogy visszahűljenek egy kicsit az elkészített kávék, mert ilyenkor olyan ízek is előkúsztak, amiket a magasabb hőmérséklet még elfedett. Egyéb túravonalak: Kalita, Aeropress, Clever Dripper, French Press, és Karlsbadi kanna. A Kalitánál én már éreztem némi szilvát, de egyértelműen és legtisztábban ezt az aeropress hozta. Testes karakteres íz, olyan hosszantartó szilvás savas lecsengéssel, amit utoljára talán akkor éreztem, amikor gyerekkoromban beleharaptam egy még nem teljesen érett gyümölcsbe. Ehető volt már, de az édes cukros ízek még nem kerültek túlsúlyba. French press és Karlsbadi vonalon én eltévedtem, az italok zavarosan opálosak voltak. Értem én, hogy hegy meg köd, de szerintem nem állt jól a kávénak e két utóbbi útvonal. A csúcsra feljutni egyértelműen az aeropresszel sikerült.
Attila még szépített a végén egy 20 grammos Chemex-el, de akkor már nem volt jelentősége. Túlontúl tobzódtak bennünk az ízek és az emlékek. Megköszöntük a kiváló estét Ritának és Attilának, majd koffeinszárnyakon tovarebbentünk a szélrózsa minden irányába.