Kávé Kávéfőző Kávékapszula Kávédaráló Kávékereső

A Hawaii szó kevés ember számára idéz fel negatív gondolatokat. A kávérajongóknak pedig kifejezetten szeretniük kell Hawaii-t, hiszen itt terem a világ egyik leghíresebb ínyenckávéja, a Kona. Csak egy meghatározott övezetben, magas, vulkanikus hegyoldalban növő, akár 80-100 éves kávéfák terméséből készített kávé érdemli meg a nevet, bár sokan hamisítják. Ha a boltban a Kona szó mellett a blend, valamint a style, azaz ’keverék’ és a ’stílusú’ szó is olvasható a csomagoláson, tudhatjuk, hogy a benne rejlő keveréknek csak 10 %-a Hawaii Kona, a többi olcsóbb, gyengébb minőségű brazil kávé.

A Kona különleges, virágos aromáját, édeskés egyensúlyát, közepes testességét, selymességét az adja, ami hazánk legkedvesebb borának is a segítője: a vulkanikus talaj. Ez párosul azzal a nem mindennapi időjárási jelenséggel, hogy Hawaii „nagy sziget”-én, ahol a Kona-zóna található, délelőtt szépen süt a nap, délután pedig rendszerint beborul az ég és permetez az eső, este pedig kellemesen langyos idő van.

Ez az időjárás nemcsak a kávénövényeknek, hanem azt hiszem, a magyar testnek és léleknek is jót tenne; ennek hiányában viszont ihatunk egy csésze jó 100% Hawai Kona kávét. Abból is a legkülönlegesebbet: van ugyanis XF, azaz extra fancy, aztán F, mint fancy, #1, azaz egyes számú, és végül a premium minőség.

Aki még a négy minőségi fokozattal sem elégszik meg, annak ajánlható a Hawaii Kona Peaberry kávé, amely egy érdekes, ritka természeti jelenség, mondhatni mutáció eredménye: a termés 10%-ában két egymás melletti kávévirág összenő, és együtt növesztenek egyetlen piros kávécseresznyét, amelyben nem a szokásos két bab (egyik oldalt lapos, másik oldalt domború), hanem csak egy, gömbölyű bab van. Ez a rendhagyó, „rút kiskacsa”- szerű kávébab nem a selejtezőbe kerül, hanem jóval értékesebb, mint szabályos társai, mert íze, aromája intenzívebb, koncentráltabb – állítólag. A cikk megjelenésének időpontjában a Peaberrynek körülbelül 60 dollár a kilónkénti ára az interneten.

A Hawaii-szigetekre 1813-ban érkezett az első kávépalánta, a helyi kávétermesztésnek mind növénybetegségekkel, piaci összeomlással, az ültetvényeken pedig tulajdonosváltosokkal kellett szembenéznie, mielőtt világhódító útjára indult. Ma japán, kínai, hawaii, fülöp-szigeteki és amerikai munkások harmóniában dolgoznak együtt az ültetvények amerikai, angol, holland és helyi gazdáival, ’cupping’, azaz kóstoló bajnokságon indítják fajtáikat, hogy a négy szigorú bíró visszajelzésének segítségével még magasabb minőségű Kona kávét állítsanak elő.
Míg a 19. században a Hawaii fülemüléknek azokat a teherhordó szamarakat nevezték, amelyeknek hangjára ébredt mindenki a kávétermelő vidéken, amikor a munkások felnyergelték állataikat, és az állati, valamint emberi erő kizárólagosan szolgáltatta a kávétermesztéshez az energiát, manapság egyes ültetvényeken a szüretelést is géppel végzik, sőt, a szín szerinti osztályozásra is van gép. A nagy tengerszint feletti magasság miatt a pörkölés jóval rövidebb idő alatt megy végbe, mint mondjuk Budapesten – így a Hawaii pörkölők, irígylésre méltó módon, a munkaidő végén beiktathatnak egy csésze finom, frissen pörkölt kávét!

Bizonyára emlékeznek Frei Tamás világjáró műsorára, mely által szélesebb körben vált ismertté a Fair Trade jelenségre, amely megoldást látszott nyújtani a kávéültetvényeken dolgozó munkások kizsákmányoltatásának világszerte fennálló problémájára. Az alapprobléma az volt, és sok helyütt még mindig az, hogy az ültetvényen dolgozók és a kávé fogyasztói között túl sok a közbenjáró, azaz nagy cégek képviselői, akik felvásárolják az árut, kávébrókercégek, élelmiszeripari konszernek, pörkölőcégek, forgalmazócégek, áruházláncok és kávézók. Közreműködésük nyomán a magas áron eladott kávé hasznának csak töredéke jut el a munkáshoz.

A Fair Trade gondolat, megszületése pillanatában a tökéletes megoldást látszott nyújtani – fogjanak össze az ültetvényeken dolgozók szakszervezetei, alakítsanak ki egy úgynevezett ko-operatív szervezetet. A Fair Trade rendszer viszonylag magas árat garantál nekik a kávéért, a haszon, amely visszajut a munkásokhoz, életkörülményeiken javít, nemcsak egyénileg, hanem a közösség szempontjából is: iskola, templom, csatorna épülhet a közösségnek.

A szervezet adminisztrációját és népszerűsítését a Trans Fair USA látja el. Ha egy cég Fair Trade címkével ellátott kávét vásárol, fontonként 10 dollárt a Trans Fair USA-nak juttat, hogy az világszerte reklámozhassa rendszerét, egyúttal nagyszámú alkalmazottat tart el belőle, ezzel is csökkentve a kávét termesztő kétkezi munkások profitját.

Jogos a kérdés, hogy milyen más megoldás kínálkozik. Említsünk meg egy kiváló példát: a Sweet Maria’s Coffee Roasters, a kaliforniai Oaklandben működő pörköléssel foglalkozó társaság, mely honlapján hetvenféle zöldkávét kínál megvételre, megalkotta saját rendszerét a munkások megsegítésére Farm Gate Coffee néven: jelszavuk az átláthatóság és az igazságosság. 50%-kal, de gyakorta 100%-kal a Fair Trade által garantált árak felett vásárolják meg a kávét egyenesen a termelőktől, nincs közbenjáró cég, amely levenné a hasznot. Az ültetvényekre, többek között a hawaii Kona övezetbe, személyesen mennek el, és hosszútávú kapcsolatot, együttműködést alakítanak ki a termesztőkkel. Fő szempontjuk a minőség, folyamatos visszajelzést adnak a termelőknek az adott kávéval kapcsolatos tapasztalataikról. Még sok ilyen jó példát!

Tetszett a cikk? Olvasd el sorozatunk következő részét itt a Kávékorzón!

Illés Gyula
barista tréner