Kávé Kávéfőző Kávékapszula Kávédaráló Kávékereső

A tavasz beköszöntével az utcákat, tereket ellepték a színes napernyők, kávéházi asztalok, székek. Sürgő- forgó pincérek, beszélgető-, vagy újságjaikban, könyveikben, laptopjaikban elmerülő emberek, élőzene mindenütt. Reggeltől, késő estig. Utánozhatatlan a hangulat!
Magyarország szívében, Budapesten az első kávéházak megjelenése az 1700- as évek elejére tehető. Kezdetben inkább csak férfiak látogatták, akik itt élték társadalmi életüket, beszélgettek, politizáltak, szórakoztak, ismerkedtek, kiszakadván egy időre megszokott, otthoni létükből.

Eredetileg csak kávét árusítottak ezekben az intézményekben, később azonban éttermi funkciókat is elláttak és a társasági élet jelentős helyszíneivé léptek elő. A fővárosi értelmiség bázisaivá nőtték ki magukat, gyakran megfordultak a törzsvendégek között a művészvilág tagjai: írók, költők, festők, szobrászok. A tollforgatók nem egyszer kávéházi asztalok mellett alkották meg leghíresebb szerzeményeiket, (pl.: Nagy Lajos: Budapest nagykávéház, Szép Ernő: Lila ákác), a festők vázlatokat készítettek, inspirációkat gyűjtöttek. Ezeken a helyeken köttettek a nagy üzletek is és számos kapcsolati tőke.

A XX. század elején csak Budapesten 500 kávéház működött, híres, összeszokott asztaltársaságokkal. (Pl.: Petőfi Társaság, Tízek Társasága). A leghíresebb kávéházak, az 1910- es évek Budapestjéről: Abbázia, Akadémia, Ámor, Andrássy, Anker, Aréna, Astor, Balaton, Baross, Belvárosi, Bodó, Britannia, Cairo, City, Deák, Drechsler, Edison, EMKE, Erzsébet, Európa, Fehérvár, Fiume, Gellért, Grescham- Venezia, Ostende voltak.

Mára csupán 4 híres kávéház maradt fenn, a Centrál, Pilvax, New York és a Japán. A kávéházi kultúra is sokat változott az idők folyamán. Továbbra is a szellemi emberek gyűjtőhelye, a nagy beszélgetések színtere, de a modern idők szeleivel, képviselőivel. És rengeteg turistával, fiatallal. Ami azonban örök maradt: a gőzölgő kávé és a fővárosi hangulat.

Forrás: Hölgyfórum