Kávé Kávéfőző Kávékapszula Kávédaráló Kávékereső

Tartalomjegyzék
Rocket Giotto Premium Plus bemutató
Technikai részletek
Csapoljunk eszpresszót
Karbantartás
Minden oldal

Történetünk a kilencvenes évek közepén kezdődik, amikor is a Friedrich Berenbruch és Ennio Berti által alapított Espresso Company Milano (ECM) fejlesztőmérnöke, Wolfgang Hauck és kollégája Hilmar Mollo egy vállalati vacsora alkalmával azzal az ötlettel rukkoltak elő, hogy terveznének egy kizárólag professzionális alkatrészekből álló, kompakt eszpresszó gépet háztartási és irodai felhasználásra.
Egy műanyagoktól mentes, teljesen fémkarosszériás gépet vizualizáltak a hatvanas évek formavilágával és Mollo úr még aznap este, ott az étteremben papírra vetette vázlatait, így született meg a később ECM Technika (a tegerentúlon Giotto) névre keresztelt készülék.
A gép rendkívül sikeres lett és vilgászerte több díjat is bezsebelt az évek során.
A szaksajtó többek között olyan jelzőkkel illette, mint a legjobb high-end háztartási eszpresszó gép vagy a kompkat eszpresszó gépek Rolls Royce-a.

2005-ben Hauck úr megszakította együttműködését a milánói ECM-mel és megalapította saját vállalatát a németországi Heidelbergben, az ECM (Espresso Coffee Machines) Manufacture-t, mely továbbra is gyártja és fejleszti a Technika nevű modellt. A Giotto és a Cellini márkanevek az olasz illetőségű Rocket Espresso Milano vállalathoz kerültek, mely alapítótagjai között ott van Friedrich Berenbruch fia, Daniele Berenbruch is.

A kis történelmi visszatekintés után lássuk végre a tesztalanyt, a Rocket Giotto Premium Plus-t:

A dobozból kicsomagolva

Súlyos fehér kartondobozt cipelek a konyhába, hatalmas Rocket feliratokkal minden oldalán.
A dobozt kinyitva először a gondosan polisztirol habba ágyazott tartozékok bukkannak elő.
A tálca kiemelése után szemünk elé tárul a készülék, szintén biztonságosan körülölelve.
A kicsomagolás és a pultra helyezés után tanulmányozzuk át a használati útmutatót!
Az eredeti útmutató angol nyelvű, színes, jól illusztrált, sőt kellően részletes és olvasmányos is, ami ritkaságszámba megy az olasz kávégépek között (a forgalmazó természetesen mellékel hozzá magyar nyelvű változatot is). Az útmutatóban találhatunk még egy dokumentumot, mely a készülék biztonsági szelepeinek minőségellenőrzési jegyzőkönyve, az ellenőrző személy aláírásával ellátva. Ilyenhez eddig még nem volt szerencsém háztartási kávégép esetén.


Lássuk a készülékhez kapott tartozékok pontos leltárját:
-kezelési útmutató
-2db szűrőtartókar egy- és kétcsészés szűrőkosarakkal és kifolyókkal szerelve
-plexi korlát a csészemelegítő platóra
-csepptálca
-műanyag tamper
-műanyag adagolókanál

Első blikkre

Amikor a pultra kitesszük, a második gondolatunk valószínűleg az lesz, hogy ez a gép valami eszelősen gyönyörű! Az első gondolatunk, hogy ez állati nehéz (a Giotto 23kg-ot nyom)!
A már-már krómhatású, tükrösre polírozott rozsdamentes acélkasztni közepén a klasszikus, karral működtethető E61-es fej uralja a látványt a korabeli, bakelitre emlékeztető csaptelep tekerőgombokkal egyetemben.
A készülék arányai nagyon jól vannak megrajzolva, jóleső érzés ránézni.
Az elemek illeszkedése pontos, feszes, semmi sem áll csálén és a gépet mintha lebetonozták volna a pultra, olyan stabilan áll a lábain.


Kíváncsiságból kipattintottam az egyik tekerőgomb díszkupakját: nem olcsó, krómfestett műanyag, hanem krómozott réz.
Ez az aprólékosság és odafigyelés jellemző a készülék egész megjelenésére.
A Giotto és a Rocket logókat elegáns, festett fémtáblákcskákon viseli, a bekapcsológomb egy hagyományos fém billenőkapcsoló.
A kapcsoló és a visszajelzőlámpa körüli piktogramok gravírozva és festve vannak.
A bojlernyomást mutató manométer halvány vajszínű számlapja a hatvanas évek világát idézi.