Kávé Kávéfőző Kávékapszula Kávédaráló Kávékereső

Valószínűleg nincs a világon sehol olyan igazi kávérajongó, akinek semmit nem mond ez a név: La Pavoni Europiccola, mely a világ legismertebb háztartási dugattyús karos kávégépe. Mivel ez a készülék történelmi jelentőséggel bír a háztartási presszófőzők piacán, ezért álljon itt egy gyors visszatekintés a gyártó cégről és magáról a típusról:
A La Pavoni cég 1905-ben alakult, alapítója Desiderio Pavoni. Pavoni úr arról híres, hogy Luigi Bezzera 1903-as szabadalma alapján a világon elsőként kezdte el gyártani az eszpresszókészítésre alkalmas kávégépeket. Ezek a kezdeti presszógépek még gőznyomással működtek. Az első dugattyús karos presszógépek csak 1946-ban jelentek meg a Gaggia márkanév alatt, majd 1961-ben érkeztek az első vízpumpával üzemelő, hőcserélős rendszerű gépek a Faema jóvoltából és ebben az évben debütált a La Pavoni Europiccola is: a kicsiny készülék kávéházi minőséget ígért a saját otthonunkban.

Az Europiccola tulajdonképpen egy kicsinyített dugattyús karos presszógép, azzal a különbséggel, hogy míg a nagy testvéreinél a vizet préselő dugattyút egy erős rugó készteti mozgásra (a gépet kezelő ember a kar lehúzásával nyomja össze ezt a rugót), addig az Europiccola dugattyúját pusztán emberi erővel, közvetlenül a kar lehúzásával működtethetjük.
Az 1970-es évek második felében, a kis méretű rezgőszivattyúk megjelenésével piacra kerültek az első vízpumpás háztartási presszógépek (Quick Mill, Baby Gaggia) , de a kis Pavoni olyan sikeresnek bizonyult, hogy a gyártásával ekkor sem álltak le, sőt a mai napig kapható szinte változatlan formában.

Persze az évek során sok apróságot változatattak rajta, de a készülék alapvető felépítése napjainkban is ugyanaz, mint 1961-ben.
A tesztelt modell gyártási ideje ismeretlen, de a gyártási száma (A8378, mely azt jelenti, hogy ez volt a 18378. legyártott készülék) és rendelkezésre álló adatok alapján az 1960-as évek végére datálható.

Lényeges változások és ismertetőjegyek a készülék evolúciója során:

Az első modell (1961-62): nem rendelkezett vízszintjelző üvegcsővel.
Második verzió (1962-64): nem rendelkezett rácsos csepptálcával.
Harmadik verzió (1964-72): kézzel megmunkált polírozott alumínium rács a csepptálcán, négyzetalakú lyukakkal (a csepptálca még nem kivehető).
Negyedik verzió (1973-77): vékonyabb rozsdamentes acél rács a csepptálcán, kerek lyukakkal. A sorozatszám nem a fejbe van beütve, hanem alulról, a csepptálca aljára van pecsételve. A szűrőtartó kar alacsonyabb és a kifolyók slicceltek.
Az 1977 utáni változatatások nagy vonalakban: megjelenik a háromállású műanyag bekapcsológomb, a kivehető műanyag csepptálca, a külsőmenetes bakelit tanksapka, a bojlerhez csavarokkal rögzített fejrész.
A 80-as évektől a talapzat anyaga az alumínium öntvény helyett formára préselt acéllemez. Ekkor jelenik meg a ma is ismert krómozott talpú modell. Sajnos az esztétika oltárán feláldozták a készülék stabilitását (a kar lehúzásakor már kevésbé áll biztosan a talpán), valamint az új talp a rozsdásodásra is hajlamos lett. Az olcsósítás mellett azért sokat javítottak is a készülék használhatóságán és biztonságán.
A mai modellekben nyomáskapcsoló szabályozza a vízhőmérsékletet és egy biztonsági thermosztát is védi a gépet a fatális túlmelegedéstől.
A Professional modelleken egy szép nyomásmérő műszer segítségével követhetjük nyomon a készülékünk bemelegedési stádiumát.
Megvehetjük a gépet aranyszínben vagy fából készült (vagy csak fa hatrású?) markolatokkal, valamint egy új formatervezésű modell, a Stradivari is a rendelkezésünkre áll.