Cikk tartalomjegyzék
Kávéválaszték
Kávéboltok, prémium márkák
A kávé tárolása
Összes oldal

Melyik kávét válasszuk?

Egy török szólás szerint a kávé legyen sötét, mint a pokol, erős, mint a halál és édes, mint a szerelem. Természetesen ez az ízlésnek csak egy változata a sok közül, hiszen kortól és helytől függően tucat-számra készülhettek volna, vagy készülhetnének a kávé élvezetével kapcsolatos szólások.

Leggyakoribb kávéfajták

• Coffea arabica
  • Typica
  • Bourbon
  • Margogype
  • Mokka
• Coffea canephora
  • Robusta
  • Uganda
  • Kouillon
  • Coffea liberica
  • Coffea excelsa
  • Coffea stenophylla

Arabica és a robusta

A kávé termékek két növény, a Coffea Canephora, és a Coffea Arabica cserjék terméséből készülnek.  Az előbbi cserje, a  robusta kávé, alacsony tengerszint  feletti magasságon terem, ellenálló a hőmérséklettel, szárazsággal és kártevőkkel szemben, viszont termése kevesebb aroma anyagot és több koffeint tartalmaz.

Coffea canephora, ismertebb nevén: robuszta. Ez az elnevezés utal a növény ellenálló képességére és a robuszta tartalmú kávéital markáns ízvilágára. Az 1800-as évek végén, a Nílus expedícióban részt vevők fedezték fel a jóval nagyobb tűrőképességű robuszta kávéfajt az Egyenlítő mentén. Mivel a robusta kevésbé érzékeny a környezetére és termesztésének körülményeire, így olcsóbban állítható elő Az olcsóbb robusta egyeduralkodó a gyengébb minőségű kávék piacán, de ez korántsem jelenti az, hogy a robusta jobb minőségű képviselőinek ne lenne helye a kávézás világában. .A jól pörkölt robuszta babkávét arabica fajtákkal keverve kíváló keverékek készíthetők. Az eszpresszó ismertetőjegyeként ismert vörösesbarna crema igazából csak megfelelő minőségű robuszta kávét is tartalmazó keverékből nyerhető. Érdekes, hogy a világ egyik legdrágább kávéjaként ismert Idonéziában termő Kopi Luwak vagy Civet Coffee robuszta fajta.

Jobb-e az arabica kávé?

Coffea arabica, az arabica kávé érzékenyebb a természeti hatásokra, tengerszint felett 900-2000 méteren terem,  termesztése munkaigényesebb, ellenben jóval több aroma anyagot és mintegy feleannyi koffeint tartalmaz, ráadásul a savtartalma is kevesebb. Az arabica fajtákból készített kávéital ízesebb, erősebb aromájú ital, ugyanakkor koffeintartalma  jóval alacsonyabb, csak 40-70%-a  a főként gyengébb minőségű robusta fajtákat tartalmazó keverékekének.  Így az  arabica kávé magasabb élvezeti értékű és egészségesebb. Az arabica fajtának is több változata van a legkeresettebb az ún. Peaberry melynek termése csak egy kávébabot tartalmaz (az össze többi kávécserjének két babbból áll a termése). Ez az egy bab is kicsi, és borsószem alakú (innen az elnevezés, mivel a Pea jelentése borsó) ellentétben a többi babkávéra jellemző ovális formával. A világ babkávé termelésének kb. 60-70 %-át az arabica teszi ki. A különbőző íz és aromahatás kiemelése érdekében egyes variánsokat összekevernek

A robusta felfedezéséig a kávét az arabika kávéfaj jelentette. Innentől megkezdődött a verseny az ellenállóbb, nagyobb hozamú és koffeintartalmú robuszta és a sokkal magasabb érzékszervi minőségű arabika között. A versenyben máig a fogyasztó országok ízlésvilága a meghatározó. Van, aki a 100% arabika keverékekre, van, aki az arabika-robuszta keverékekre esküszik.

Az élelmiszerboltok kínálatában található olcsóbb kávék tehát kizárólag gyenge minőségű robustából készülnek, minél olcsóbbak, annál gyengébb minőségű kávéból. A darált változatoknál még azt sem tudhatjuk, hogy kávén kívül mi van a keverékben. A kínai és hasonló piacokon kapható ismeretlen eredetű kávécsomagokra ez fokozottan igaz, úgyhogy dacára a nyilván kedvező áruknak, saját egészsége megóvása érdekében mindenkit lebeszélünk az ilyen kávék vásárlásáról.

Alsó osztály

Az ennél jobb minőségű, ismert márkanevű – Tchibo–Eduscho (ugyanaz a cég), Jacobs, Karaván–Omnia–Piazza d'Oro (ez utóbbi olasz neve ellenére nem olasz kávé, a Karaván és az Omnia gyártójának terméke) – kávék már alkalmasak kotyogó vagy kisnyomású szűrőtartós kávéfőzőben kávé készítésére. Robusta-tartalmuknak megfelelően ízük kesernyésebb a később tárgyalt nemesebb kávék ízénél, ugyanakkor koffeintartalmuk magasabb. Elvileg már találhatnánk közöttük olyat is, amellyel érdemes lehet megpróbálni eszpresszót is főzni, ennek azonban alapvetően az szab gátat, hogy általában őrölt kávé formájában kaphatók, és az őrlési szemcseméret egyáltalán nem az eszpresszógépek megkívánta finomságú, hanem olyan, amilyen a hagyományos kávéfőzőkhöz kell. Gyártóik sem kifejezetten erre szánják őket: ha megfigyeljük a tévéreklámjaikat, soha egyikük sem mutat eszpresszót, csak kávét – crema soha nincs a csésze tetején.

A különféle boltok saját árucímkéik alatt árult kávéit, például Aro a Metróban, Gazdaságos a Tescóban, vagy a CBA, Plus, Profil és egyéb hasonló üzletláncok saját márkaneve alatt csomagolt kávéit is rendre a fenti cégek gyártják.

Ettől függetlenül előfordulhat egy-egy kakukktojás, mint például a Lidl-ben kapható Bellarom Coffee Espresso, vagy a Penny-s Magico Espresso, melyek már a kifejezetten iható kategóriába tartoznak alacsony áruk ellenére.

Ha módunkban áll saját magunknak darálni, és találunk belőlük szemeskávéként árult változatot, megpróbálkozhatunk velük, de alighanem jobban fognak ízleni a most tárgyalandó, magasabb minőségi fokot jelentő fajták.

Érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni kávékóstolós tesztjeinket, mert folyamatosan kutatunk olcsó, de ennek ellenére megfelelő minőségű kávék után, hogy olvasóinkkal megismertessük.

Középosztály

A legalapvetőbb különbséget az jelenti az előző kategóriához képest, hogy ezek a kávékeverékek jelentős arányban tartalmaznak arabica fajtákat is, ízük tehát kifinomultabb, koffeintartalmuk kisebb, és rendszeresen kaphatók szemes kávéként is (ámbár általában inkább csak kilós kiszerelésben), vagy akár eszpresszógéphez alkalmas finomságúra őrölt formában – ami önmagában nem feltétlenül előny, lévén, hogy minden egyes eszpresszógép a saját szemcsefinomságával működik jól, nincs általános, minden géphez alkalmas darálási finomság, így ezeket a kávékat is jobb otthon, magunknak darálni. Mindenesetre megtaláljuk őket a jobb ábécéáruházak polcain, vagy a nagyobb bevásárlóközpontokban (Auchan, Cora, Metro, Tesco; a szemes kiszerelést jellemzően inkább itt keressük, mint a kisebb boltokban).

A termékeivel amúgy túlnyomórészt az alsó kategóriában szereplő Tchibo is gyárt arabicát tartalmazó keverékeket. Kizárólag arabicából az Espresso Superiore áll, a Café Gourmet különféle alváltozatainál és a Café Classic Elegantnál nincs adatunk az arabica és a robusta arányáról. Viszont ugyanehhez a gyárhoz tartozik a Davidoff márkanév is, és itt már találunk a középosztályba tartozó kávékat: teljes egészében arabica fajtákból keverik a Creme változatot. Az Espresso és a Rich Aroma már tartalmaz robustát is, bár az arányokat nem ismerjük. Krups kávéfőzőt használók beszámoltak róla, hogy a gyárilag aprított változat jól passzol a gép igényeihez.

A Lavazza sokféle változatban kapható. A Pienaroma és a Qualità Oro csak arabica kávék keverékéből áll. A fajtakeverékek közül a Super Cremában a legnagyobb az arabica részaránya, 60%. A Qualità Rossa 55%–45% arányban tartamaz arabica és robusta fajtákat, a Crema e Aroma és Top Class változatoknál az arány pontosan fele-fele. A Grand Espresso esetében az arabica már kisebbségben van 40%-kal.

A Segafredo Emozioni csak arabica fajtákból áll, a Selezione Oro 20%, az Extra Strong, Mild és Extra Mild 30%, az Intermezzo 40% robustát tartalmaz. A topiklakók közül többen az Espresso Casa változatot tartják a legjobbnak árához képest, ráadásul az őrlési finomsága megfelel sok egyszerűbb kávéfőzőnek, például a Krups alapgépeknek.

Időnként kapható még az Excelsior kávé is, a kék csomagolású csak arabica fajtákat tartalmaz, a vörös robuszta-arányát nem ismerjük.

Az Illy egyféle keveréket gyárt ennek nincs külön neve,  ez 100% arabika alapanyagból készül. Ugyanazt a keveréket normál és sötét pörköléssel (Illy kód szerint ICN és ICS) is forgalomba hozzák. Az egyféle keverék kétféle pörkölése aztán többféle kiszerelésben illetve filter és mokka főzők számára speciális darálási finomsággal csomagolják. A szemes kv 3kg, 250g és 125g, a darált 250g és 125g-os csomagolásokban kapható.

Újabban feltűnt a Smatch boltokban egy további fajta: Aromcaffe. A Gold változat 10% körüli robusta tartalmat ígér, a jóval olcsóbb Rosso már ennél jóval többet, de a pontos részarányt nem ismerjük.

Kávéboltok saját kínálata

Több olyan bolthálózat is van, amelyik saját maga hoz be és pörköl nyerskávét. Egyik ilyen a Semiramis, amelynek a nagyobb bevásárlóközpontokban, plazákban szokott kávézója és egyben kávéboltja lenni. A pörkölést a Csóka utcai kávézó mellett végzik, de mivel ez a kávézó egyben az egész irodaház büféje is, sokan dohányoznak, nem ideális hely tehát az elmélyült eszpresszóélvezethez. Ugyanakkor itt mindig frissebb pörkölésű a kávé, az egyéb boltjaikban előfordulhat, hogy már nem olyan friss a kávé, főleg, hogy nyitott zsákokból mérik. A legtöbb kávéjuk árban nagyjából megegyezik a később tárgyalandó prémiumkávék kategóriájával, és akkor már legtöbb topiklakónk inkább az utóbbiak közül választ.

Másik hasonló bolthálózat a Qawa, ahol termőterületek szerint számtalan fajta kávét vásárolhatunk, de válaszhatunk a saját keverékeik közül is: Cappuccino Impresso, Espresso Fortissimo, Mélange Andante vagy a Bio kávékeverék között.

Győrieknek és közelebb lakóknak ajánljuk Kapucziner kávészaküzletet. Sajnos, a postai utánvétes küldés ideje és költsége nem igazán teszi lehetővé, hogy az ország más részeiből is érdemes legyen rendelni tőlük.

Prémiumkategória

A prémium kávéfajtákat szigorú ábécérendben fogjuk tárgyalni a teljesség igénye nélkül, nehogy bárki is azt a téves következtetést vonja le, hogy egyiket a másik elé soroljuk. Az itt elővezetett valamennyi kávét kiváló minőségű, pompás eszpresszó főzésére teremtették. Mint ahogy azonban a pofonok, az ízlések is különböznek, tehát kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy melyik ízvilág tetszik neki legjobban.

• Bristot
• Bonomi
• Danesi
• Goppion
• Hausbrandt
• Lucaffé
• Manuel
• Mauro
• Mokambo
• Molinari
• Musetti
• Pascucci
• Vergnano
• és még sorolhatnánk...

A tárgyalt prémiumkávék tehát vagy tiszta arabica fajták keverékéből állnak, vagy valamennyi százalékarányú, hasonlóan jó minőségű robustát tartalmaznak egyrészt az ízharmónia módosítása, másrészt a tetszetős crema elérése érdekében – ebben ugyanis a robusta jobban teljesít –, ugyanakkor ezekben a kávékban a robusta aránya ritkán megy 30% fölé. Ugyanakkor a robuszta tradicionálisan mindig is jelen volt az olasz eszpresszóban, főleg Olaszország délibb tartományaiban. Nagyobb tűrőképessége ugyanis nemcsak a kávéültetvényeken, hanem a szállítás, raktározás folyamán is megnyilvánul: ellenállóbb a dohosodással, penészedéssel szemben is. Ízlés kérdése tehát, hogy milyen arányú kávét választunk, de semmiképpen ne fogadjuk el azt a sommás és hibás álláspontot, hogy csak az arabica számít minőségi kávénak.

A kávékészítő mestereknek 8–10-féle jó minőségű arabica és számos különböző kvalitású robusta áll a rendelkezésére. Ebből kell a megfelelő alapanyagokat kiválasztaniuk, és az összetevőkre külön-külön meghatározni a pörkölés optimális hőfokát és idejét, mivel minden fajtának eltérő az igénye. A minőségi kávékat csak az összetevők pörkölése után keverik össze, míg a kisebb igényű készítők a már összekevert kávékeveréket pörkölik (ez jellemzően meg is látszik rajta, sokkal nagyobbak az egyes szemek közötti színeltérések, mert van, amelyiknek túl sok volt az egységes hőfok és idő, és van, amelyiknek túl kevés).

De ne hallgassunk a rút anyagiakról sem: ezek a kávék körülbelül kétszer annyiba kerülnek, mint a jobb áruházak polcain található valóban olasz kávék, tehát kilós, szemes babkávéként jellemzően 5000–8000 forint az áruk, és legtöbbször negyedkilós adagokban is kaphatók ezernéhányszáz és kétezer forint között. Legtöbbjüket pod formájában is árulják a szaküzletek. Egyébként az ember nem is gondolná, de az utóbbi időkben a már többször emlegetett szórakoztatóelektronikai áruházláncok (Media Markt, Saturn) jelentős választékot felmutató kávéboltokká is előléptek, az alant felsorolt fajtákból nem is keveset rendszeresen megtalálhatunk belőlük. Az áruk rendre magasabb kicsivel, mint a forgalmazóé vagy a szakbolté, de ha valakinek jobban útbaesik, az megérheti a különbözetet. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy ezen áruházláncoknak nagyon sok boltjuk van, tehát a választék csak elvileg állandó: könnyen lehet, hogy amikor éppen ott járunk az egyikben, a kívánt kávénak csak az üres, kifogyott rekesze tátong. A szakboltokban ennél természetesebben stabilabb, egyenletesebb az árukészlet.

De hogy a sok közül melyiket válasszuk? Nehéz kérdés. Ha podos készülék mellett döntöttünk, sokkal könnyebb a dolgunk, hiszen ezekből egyet-kettőt könnyen beszerezhetünk számos fajtából, és olcsón, kényelmesen, gyorsan végigkóstolhatjuk a választék nagyját, behatárolva, melyik jellegű (tiszta arabica, arabica-robusta keverék) vagy honnan származó kávé tetszik legjobban. Ha a hagyományos eszpresszó mellett tettük le a voksunkat, akkor is elmehetünk többször ilyen nagy választékú podos szaküzletbe, vagy egyéb kávézókba, és türelemmel próbálgatva a különböző kávékat előbb-utóbb biztos rátalálunk a kedvencünkre. Ha már nagyjából belőttük az irányt, akkor, persze, jön a mindent eldöntő otthoni próba: ha szerencsénk van, a kiválasztott kávét negyedkilós kiszerelésben is megkaphatjuk, és ha minden egyéb, ezeken az oldalakon leírt tanácsot betartunk, akkor otthon is kiváló eszpresszókkal örvendeztethetjük meg családtagjainkat, vendégeinket és saját magunkat.

A csomagolás tartalmának felismerésében segíthet, ha ismerjük a legfontosabb olasz kifejezéseket: szemes = in grani, őrölt = macinato, kotyogó(hoz darálva) = moka.

A kávé tárolása

Míg a nyers kávé évekig eltartható számottevő minőségromlás nélkül, a pörkölt babkávé már csak hetekig, a darált pedig perceken belül elveszti az aromáját (egy gyakorta emlegetett ökölszabály szerint a nyers kávé három évig, a pörkölt három hétig, a darált három percig él). Hacsak nem magunk pörköljük a kávét, a nyers kávé hosszú eltarthatósági ideje nem jelent számunkra előnyt, de a pörkölt, szemes kávé tárolását mindannyiunknak meg kell oldanunk.

A tárolás folyamán több mindent figyelembe kell vennünk. A pörkölés során, sőt, a pörkölést követő napokban is folyamatosan széndioxid szabadul fel a kávészemekből. A gyárak tehát olyan légmentesen záró csomagolást alkalmaznak, amelyen egy egyirányú szelep lehetővé teszi a belül keletkező széndioxid távozását, de befelé nem engedi a küső gázok, oxigén bejutását. A prémiumkávékat mind ilyen módszerrel csomagolják (vásárláskor a zacskó hasát megnyomva érezhetjük is a kiáramló kávéillatot), de az alacsonyabb árkategóriában ritka ez a megoldás. Mivel széndioxid mindenképpen keletkezik, a gyárak legfeljebb azt tehetik, hogy a pörkölt kávét szándékosan napokig pihentetik csomagolás előtt, hogy mire lezárják a csomagokat, már eltávozzon minden széndixoid. Mondanunk sem kell, hogy ez a pihentetés nem a legjobb módja a kávé aromája megőrzésének, az ilyen módon csomagolt kávékat tehát jobb elkerülnünk.

De menthetetlenül elérkezik az a nap, amikor fel kell bontanunk a kávé zacskóját, és bár az első főzet nyilván kiváló lesz (hacsak nem vásároltunk régen pörkölt kávét, mint minden terméknél, itt is figyeljünk oda a csomagoláson feltüntetett gyártási-lejárati időre), de mit tehetünk azért, hogy — ha már elkerülni nem tudjuk —, a lehető legkisebbre csökkentsük a kávé minőségromlását a kibontásától a teljes elfogyásáig?

Valamilyen módon távol kell tartanunk az oxigént a kávénktól. A sok helyütt kapható, amúgy jól záródó csatos üvegek (a legelterjedtebbek talán az olasz Fido gyártmányai, minden nagyobb szupermarketben találkozhatunk velük, a hermetikus zárásért felelős szilikongumi-tömítést félévente-évente illik kicserélni, kapható külön is) csak félmegoldást kínálnak, mert a kávéval együtt az üvegbe zárt oxigén továbbra is kifejti károsító hatását. A kereskedelemben kaphatóak olyan tartódobozok is, amelyekből egy szelepen keresztül, a készlethez tartozó kézipumpával ki lehet szivattyúzni a levegő javát. A tapasztalatunk ennek ellenére az, hogy ez utóbbiak, bár első gondolatra ideális megoldásnak tűnnek, mégsem a legjobbak a kávé tárolására. A vákuum ugyanis a kávészemekben belül tárolódó széndioxidot is kiszippantja (márpedig annak fontos szerepe van az aroma, a crema kialakításában), ráadásul abban a pillanatban, hogy legközelebb újra kinyitjuk a tartódobozt, a vákuum helyére beáramló környezeti levegő, oxigén többet árt, mint amennyit az oxigénben ritka tárolás használt.

Bármilyen tárolási módszert használunk is, főzéskor mindenképpen kénytelenek vagyunk kinyitni, hogy hozzáférjünk a kávéhoz. A legjobban tehát akkor járunk, ha az eredeti csomagolás felbontása után kisebb adagokra (tíz-tizenöt dekagramm célszerű, kompromisszumos értéknek tűnik) osztjuk a kávét, és külön-külön csomagoljuk, tároljuk, hogy a fogyása előrehaladtával mindig csak egyet kelljen felbontanunk, a többit ne kelljen addig bolygatnunk, amíg el nem jön az ideje.

A tárolásra használhatjuk az eredeti zacskót (kiürülése után se dobjuk el, így idővel megfelelő készletre tehetünk szert, valamint felnyitásakor ne vágjuk át teljesen a tetejét, csak a lehető legkisebb nyílást vágjuk rajta, amelyen keresztül még azért ki tudjuk önteni belőle a kávét) vagy jobb minőségű, simítózáras nejlonzacskókat is. Mindkét esetben a lehető legjobban nyomkodjuk ki a maradék levegőt a zacskóból, hogy szinte semmi ne maradjon a kávé mellett, és így zárjuk le. Az önálló zárási lehetőséggel nem rendelkező, eredeti kávészacskók esetén hajtogassuk vissza a zacskót egészen a kávéig, és lezárására használjunk több erős csipeszt (többen nagyon jó eredménnyel használjuk a Magic Clip nevű olcsó és szellemes iratkapcsot, ez kicsit a gemkapocsra emlékeztető, de annál sokkal erősebb rögzítést nyújtó kapocs, kis készülékkel helyezhető fel, és kézzel távolítható el). A levegőtől megszabadított, jól lezárt zacskót ezekután még három-négy rétegben folpackba is tekerhetjük, vagy ha van vákuumos tárolóedényünk, akkor enyhe vákuumban tárolhatjuk, vagy csatos üvegben is elhelyezhetjük.

Vannak, akik fagyasztással tartósítják a kávét, de a legtöbb vélemény szerint ez nem jó megoldás. Ha mégis emellett döntünk, azt mindenképpen vegyük figyelembe, hogy egynél többször nem fagyasztható a kávé (tehát a kieresztett adagot már semmiképpen nem szabad újrafagyasztani). Itt is hermetikusan csomagoljunk az eredeti vagy másik nejlonzacskóba, préseljünk ki minél több levegőt, és a végén még egyszer csomagoljuk be egy második réteggel is, nehogy átvehesse más étel szagát. Kivenni időben kell a felhasználás előtt, egy fél nap kell ahhoz, hogy felengedjen és a pára leszáradjon róla. Legfeljebb két-három hónapig tárolhatjuk így a szemes kávét, darálttal azonban meg se próbáljuk, arra ez az eljárás még kevésbé alkalmas.

Feltétlen jegyezzünk meg még egy dolgot a kávé eltarthatóságával kapcsolatban. Ha a darált kávé elveszti aromáját, csak a kávézás élvezetéből veszítünk, egészségünk nem károsodik. Van azonban egy dolog, amit feltétlenül el kell kerülnünk: a lefőtt kávé hosszabb ideig való tárolását. Legtöbbünk természetesen forrón, azon melegében issza a kávét (még a csészét is előmelegíti, drágább készülékek esetében a beépített csészemelegítő segítségével, nélküle csak úgy póriasan, forró víz beletöltésével), de azért akadnak, akik megisszák, esetleg kedvelik is a hideg eszpresszót. Őket nagyon nyomatékosan figyelmeztetjük: a tudomány jelenlegi állása szerint a lefőtt és magára hagyott kávéban rendkívül káros kémiai folyamatok indulnak meg, és fogyasztása körülbelül ugyanolyan mértékben rákkeltő, mint az erősen odaégett, odakozmált ételek fogyasztása.

Forrás: eszpresszo.com (itt bővebben is olvashat a prémiumkávémárkák különféle típusairól)